A Szolnoki Zeneegylet első hangversenyét 1927-ben mutatta be a Beethoven halálának 100. évfordulója alkalmából tartott országos rendezvénysorozaton, de akkor a zenekar-alapítás tiszavirág életű kezdeményezésnek bizonyult, csakúgy, mint 1947 őszén és 1961-ben. 1965-ben azonban végre másképp álltak a csillagok, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar pedig azóta is folyamatosan működik. Arról, hogy a muzsikusok milyen szerepet játszanak a város és a megye kulturális életében, Ignácz Ervint, a zenekar ügyvezetőjét kérdeztük.

Kezdjük a hazai perspektívával: a magyarországi szimfonikus zenekarok között hol a Szolnoki Szimfonikus Zenekar helye?

Az előadó-művészeti törvény szerint kiemelt minősítésű hivatásos szimfonikus zenekarnak számít, a minősítés körülbelül 13-14 éve megtörtént, és az azóta változatlan kategorizálás nem feltétlenül árulkodik arról, hol milyen munka folyik. A zenekar folyamatosan fejlődik, az elmúlt évtizedben szinte kicserélődött a 70-75 tagú állomány. Úgy gondolom, az itthoni és a város-, sőt országhatáron túli koncertekkel – a budapesti Zeneakadémián a Budapest-bérletünkkel, az olyan külföldi fellépésekkel, mint ami az idei évadban volt a bécsi MuTh hangversenyteremben –, saját fesztivállal, mesterkurzusokkal a Szolnoki Szimfonikus Zenekar az ország tíz legjobbja között van.

Ignácz Ervin, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ügyvezetője

És a város kulturális életében milyen szerepet tölt be a zenekar?

Meghatározó. Két olyan bérletsorozatunk van, a Liszt Ferenc és a Fantázia, amelyek hosszú évek óta léteznek és népszerűek. A koncerteket az Aba-Novák Agórában, a Megyeháza Dísztermében, a Szolnoki Galériában tartjuk, de vannak templomi fellépéseink, sőt sportcsarnokbeli koncertjeink is. Mi közreműködünk a Szigligeti Színház zenés előadásaiban, és természetesen fokozottan figyelünk a legfiatalabb generációra. A bérletes hangversenyeink mellett nagyon sok koncertet tartunk iskolákban, tantermekben, aulákban, tornatermekben, aminek nem csak az az oka, hogy a saját jövőbeli közönségünket kineveljük. Sokkal fontosabb, hogy egy olyan korban, ahol a rádióból hallható vagy az interneten elérhető ismert „zenészek”, a leghallgatottabb popsztárok semmilyen zenei képzettséggel nem bírnak, a fiatalokhoz közel vigyük és megszerettessük velük a magasabb zenei kultúrát. De ezenkívül is gyakran lépünk ki a hangversenytermek falai közül.

Részt veszünk a Tér-Zene Programban, és a város különböző pontjain játszunk népszerű műveket, de járunk a megye más településeire is. A Nagykun Szimfonikus Nyár olyan városokat érint, mint Tiszafüred, Berekfürdő vagy Karcag. A műsoron ilyenkor jellemzően könnyedebb klasszikusok, Kálmán, Lehár, Liszt, Dohnányi ismert darabjai szerepelnek. És ebben az évszakban rendezzük meg a fesztiválunkat: a Szolnoki Szimfonikus Nyár – Parti-Túra keretében tizedik éve tartunk a Tisza-parti nagyszabású koncertek mellett kisebb kamarafellépéseket is.

Idén mi lesz a nagy dobás?

Leroy Anderson zenéjével készülünk, valamint Ittzés Tamás szerzeményeit adjuk elő, és folytatva a könnyűzenei együttesekkel való együttműködések sorát, idén a Karthagóval lesz egy különleges koncertünk augusztus 28-án a tiszai rakparton.

Rendszeresen szerveznek mesterkurzusokat a saját zenészeiknek, de fiatal karmesterekkel is dolgoztak már masterclass keretében. Ezekre miért fektetnek ennyire komoly hangsúlyt?

Egyrészt kötelez bennünket a már emlegetett előadó-művészeti törvény, de az az igazság, hogy belső igényünk van az állandó fejlődésre. Elsősorban a legavatottabbak, a muzsikus kollégák jelölik ki a szakmai programot, amit próbálunk megvalósítani. Legutóbb a Berlini Filharmonikusok világhírű vezető oboistája volt nálunk, akivel koncertet is adtunk.

Lehet ezeknek a nemzetközi együttműködéseknek vagy a külföldi szólisták, vendégkarmesterek meghívásának hosszabb távú, a Szolnoki Szimfonikusok külföldi ismertségét eredményező hozadéka?

Lehet, mert viszik a hírünket a világba, de ahogy mondja, ez valóban hosszabb távon megvalósuló következmény, amit külső körülmények is befolyásolnak. De nem is feltétlenül ez a célunk, hanem ahogy mondtam, a saját szakmai igényességünk vezérel ebben. Számunkra nagyon fontos a helyi közönség. Ha egy szóval kellene jellemeznem a zenekart, azt mondanám: mosolygós. A koncerttermekben és a szabadtéri fesztiválon is mindig jó a hangulat, a zenészek imádnak fellépni, amit a közönség érez, és álló tapssal köszön meg.

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar ifjúsági hangversenyein generációk nőttek föl. Vannak olyan tagjaik, akik ezeken ismerkedtek a zenével, ma pedig már ők adják át a fiataloknak a muzsika szeretetét?

Bevallom, erre konkrét, számszerű választ nem tudok adni, de ha csak azt figyelembe vesszük, hogy a mai magyar zenei élet meghatározó művészei közül hányan születtek vagy jártak iskolába Szolnokon és a környéken, biztos vagyok benne, hogy sokakra voltunk és, reméljük, maradunk egy életre szóló hatással.

Fotók forrása: Szolnoki Szimfonikus Zenekar