A 2005 és 2012 között készült Ammen című dokumentumfilm egy kis Szatmár megyei falu, Szatmárcseke cigány-sorának életébe nyújt betekintést. Szatmárcseke 1600 fős település az ukrán - román - magyar határon, Magyarország egyik legszegényebb régiójában. A rendkívüli mértékű munkanélküliség folytán a faluban mindennapos a nélkülözés, az emberek közmunkaprogramból, segélyekből élnek. A roma kisebbség létszáma évről évre nő. Az iskoláskorúak közötti aránya jelenleg ötven százalék. Az utca lakói egy amerikai pásztor vezetésével hat évvel ezelőtt "bemerítkeztek" és felvették a baptista vallást. A film a következő kérdésekre keresi a választ: Hozott-e változást a hit az életükbe? Segített-e a boldogulásukban? Mennyire kitartó, mély az istenhitük? Miért fontos a karizmatikusság? Lehet-e a vallás közösség összetartó erő?
Szenczy Sándor baptista lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vezetője, György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója, Tiba Zsolt református lelkész közreműködésével zajlott beszélgetést Veiszer Alinda moderálta.
Szabó Szonja elmesélte, hogy főiskolai osztályfőnöke, Almási Tamás vitte le őket vidékre azzal a feladattal, hogy találjanak ?valamilyen? témát egy hátrányos helyzetű faluban. Az évek során érdeklődése nem hagyott alább, így 7 éven át visszajárt Natasáék családjához. A rendezőnő elmondta: a film arról szól, hogy a hit jobbá tette a falu bemerítkezett lakóit, akik a negatív életmodellek helyett (dohányzás alkohol, erőszak) a jó életre (munka, szeretet) való törekvést választották. A film középpontjában Natasa és Tibor állnak, akik a legintenzívebb gyakorlói Szatmárcsekén a baptista vallásnak. Az ő hitüket, konfliktusaikat és harcukat viszi végig a film azáltal, hogy valamilyen módon objektív, véleményt nem formáló anyaggá teszi az Amment. A református templom mellett az ő kis közösségük is imaházat hozhatott létre, ezzel is szimbolizálva hitük szilárd mivoltát.
György Péter esztéta elmondta, hogy Szonja alkotását tanítja az egyetemen is, hiszen ?jó filmnek? tartja. Meglátása szerint ?alázatos, konszenzuális film?, amelynek egyik fő erénye, hogy a praxist helyezi előtérbe. Figyelemfelkeltő, nem a fesztivál filmekhez hasonló magamutogatással kezeli a cigányság kérdését, hanem szerény, objektív látleletet ad a szatmárcsekei baptistákról.
