Farkas Attila, a Pannonia Entertainment ügyvezetője egyúttal a közeljövőben bemutatandó filmek címeit is bejelentette. Az egyik a Genesis együttes A siker útján című alkotása, amit májustól láthatják az érdeklődők Budapesten és több vidéki moziban. ?Nyáron pedig visszatérünk a kultuszfilmekhez: a június végén bemutatandó Harcosok klubja ugyan nem annyira régi, mint az eddigiek, de méltán vívta ki magának a világhírt.? Az ügyvezető hozzátette: lehetséges, hogy hamarosan a Vissza a jövőbe-trilógia első részét és a Jézus Krisztus Szupersztárt is újra a moziban láthatjuk. ?Az első két Alien-film több mint tízezer látogatót vonzott a mozikba országszerte. Csehországban is bemutattuk őket és szinte pont ugyanannyian voltak rá kíváncsiak ? cseh kollégáink szerint ez rekordnak számít. A nemrég bemutatott 2001: Űrodüsszeia nézőszáma pedig jelenleg hétezer körül áll.?
Farkas Attila Hubai Gergelynek, az ELTE Filmtudományi Tanszék oktatójának adja át a szót, aki a Die Hard filmtörténeti jelentőségéről tartott rövid előadást. ?A mai napig jelentős tömegeket mozgat meg ez a film a magyar és a nemzetközi piacon egyaránt. Pedig keletkezésének körülményei nem utaltak arra, hogy sikeressé válhat. Egészen 1966-ig kell visszamennünk, hogy megismerjük az alkotás gyökereit. Roderick Thorp író ekkor alkotta meg Joe Leland nyomozó karakterét, akivel először A detektív című regényben ismerkedhettünk meg. Két évvel később készült moziváltozat belőle Frank Sinatra főszereplésével. Thorp 1975-ben kezdte el következő Leland-regényét, amelyhez közvetlen inspirációt a Pokoli torony című filmből merített. Utána rémálmot látott: fegyveresek üldözték egy felhőkarcolóban, és nem volt hová menekülnie. Ebből írta meg a következő Joe Leland-történetet, Nothing Lasts Forever címmel. Ez a könyv nem igazán hasonlított az első regényhez, amely egy két idősíkon játszódó dráma volt ? ehhez képest a második rész egy száznyolcvan oldalas könnyed akcióregény.?
?A film alaptörténete és összes kultikus akciójelenete szerepel a könyvben is. Amiben viszont jelentősen különbözik a film, az a karakterekben figyelhető meg: a regénybeli Joe Leland és a film főszereplője, John McClane figurája meglehetősen eltér egymástól. Leland a regényben öregebb nyomozó, sőt, a könyv vége nyitott, így nem is tudjuk, túléli-e a történetet. A másik fontos különbség a terroristák, akik a könyvben keményvonalas politikai akciót hajtanak végre. A filmben pedig kiderül, hogy a terroristák valójában bűnözők, akik csak pénzhez akarnak jutni ? így félrevezetik a nyomozó hatóságokat és szabályosan játszanak velük.?
A terrorista Hans Gruber szerepére könnyebb volt megtalálni a megfelelő színészt: Alan Rickman ezzel a munkájával debütált a nagy vásznon. A producerek a Veszedelmes viszonyok Broadway-változatában fedezték fel. ?John McClane eljátszására viszont még mindig nem találtak senkit: Bruce Willis végül csillagászati összegért, ötmillió dollárért vállalta el a munkát. Ez azért is megdöbbentő, mert Willis ekkor még nem volt kifejezetten mozisztár ? és túl jó híre sem volt Hollywoodban. Emiatt aztán a nézők sem tudták igazán komolyan venni. A film marketingkampányában, az előzetesekben és a plakátokon alig szerepelt. A hatalmas fizetést csakis azért kapta meg, mert a borzasztóan rövid határidő ellenére elvállalta a szerepet.?
Hubai Gergely kiemelte, hogy az alkotás mai szemmel nézve is megállja a helyét, alig mondható meg róla, hogy a nyolcvanas években készült. ?A történet egészen kortalan, a vágás nagyon modern, gyakran előfordulnak hirtelen, éles váltások. Jan de Bont kameramunkája is profi teljesítmény. Rengetegszer látunk a filmben spontán jeleneteket, őszinte reakciókat. Például amikot Hans Gruber tárgyal egy tússzal, az egyszer csak Bubinak hívja a terroristát, aki erre sértődött arcot vág - ez nem votl benne a forgatókönyvben. Az ilyen apró momentumok teszik nagyon élővé a filmet. Michael Kamen zeneszerző minden alkotásában megjelenik a komolyzene, ez esetben például Beethoven IX. szimfóniája. Ha ezt összekapcsoljuk a Singing in the rain című dallal, a filmtörténetben jártasak máris a Mechanikus narancsra gondolnak. A Die Hard terroristái nem igazi terroristák, a haszonért dolgoznak és egyfajta sötét humor jellemzi őket: ők napjaink droogjai.? (A Mechanikus narancsban a főszereplők régi angolsággal beszélnek egymással, és gyakran használják a droog szót, amely nagyjából azt jelenti: fiatal ember, aki a bandába tartozik. A zeneszerző tehát Kubrick bandáját látta bele a Die Hard ?terroristáiba?. ? a szerk.)
?Korabeli eseményekre való utalások is megjelennek. Akkoriban zajlott ugyanis a japán gazdasági csőd, amely beszivárgott Amerikába, emiatt pedig ekkoriban sok japán cég vásárolt amerikai épületeket. Ez köszön vissza a Nakatomi Plaza épületében. A modern betonerődítmény talán a film harmadik főszereplője lehetne.? Hubai Gergely szerint a stúdió további bravúros megoldása az volt, hogy úgy mutatták be a filmet, mintha művészfilm lenne: kezdetben huszonegy vásznon játszották az egész országban. ?Hétről hétre növelték aztán a mozik számát, ahova a filmet eljuttatták. Így végül elérték, hogy a forgatás, szereplőválogatás és a film körül jelentkező nehézségek ellenére a Die Hard lett az 1988-as nyári szezon egyetlen sikeres akciófilmje.?
Hubai végül kifejtette, miért tartjuk ma már klasszikusként számon a filmet: ?A Die Hard-koncepció legzseniálisabb eleme az, hogy mennyire szűk helyeken játszódik. A folytatásokban egyre inkább kinyílik a tér: míg az első részben egyetlen épület szolgáltatja a helyszínt, a második már egy repülőtéren játszódik, a harmadik egy egész városban, és így tovább. Az első film feszültségét viszont az adta meg, hogy a szereplőket egy térbe zárták. Így lett John McClane a hős, aki nem akart hős lenni. Egyedül azért vált azzá, mert nem volt más választása: egyszerűen fizikailag nem tudott menekülni, minden kijáratnál terroristák álltak. Azért is szerves részévé vált a popkultúrának, mert újdonságot adott. John McClane elbújik a terroristák elől: nem volt túl vonzó egy elsőre gyávának tűnő karakter.?
A bolygó neve: Halál és a 2001: Űrodüsszeia után a Pannonia Entertainment forgalmazásában április 9-től Budapesten a Corvin moziban és országszerte számos filmszínházban, többek között Szegeden, Egerben, Pécsett, Debrecenben, Dunaújvárosban, Szombathelyen és Kecskeméten is láthatják a nézők a Drágán add az életed című film digitálisan felújított változatát, eredeti nyelven, magyar felirattal.
Gangel Noémi
