1968-ban barátai biztatására jelentkezett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ahová első próbálkozásra felvették. Friss diplomával a zsebében 1972-ben a Madách Színházhoz szerződött, 1991-ben lett a Kecskeméti Katona József Színház tagja, 1992-től szabadfoglalkozású művész. Szerepekre szerződve fellép a soproni Petőfi Színházban, a Turay Ida Színtársulatban és a Madách Színházban. Jelentősebb szerepei: Solvejg (Ibsen: Peer Gynt), Olga (Csehov: A három nővér), Adél (Molnár Ferenc: Üvegcipő), Éva (Madách: Az ember tragédiája), Umm (Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi), Maria Huberta nővér (Guggin: Apácák), Mrs. Campbell (Jerome Kilty: Kedves hazug).
Több filmben is szerepelt (Hekus lettem, 1972; Egy kis hely a nap alatt, 1973; Az álommenedzser 1992). Egyik szereplője volt a Magyar Televízióban évekig műsoron levő, Szomszédok című teleregénynek.
Huszonhárom éve játszik Andrew Lloyd Webber világsikerű musicaljében, a Macskákban, először az ifjú Bombalurinát, tizenöt esztendeje pedig a kivénhedt Grizabellát. A darab premierjét összeszorított fogakkal, nagy fájdalmak közepette játszotta végig, ugyanis a főpróbán eltört a bokája. Nem engedte, hogy begipszeljék, minden egyes előadáson beinjekciózták, és cinkcsizmát kapott, hogy el tudja táncolni a szerepét. Semmiképp sem volt hajlandó átadni azt a szerepet valaki másnak, amelyért oly keményen megdolgozott.
2002-ben, pályafutásának harmincadik évfordulója alkalmából állította össze Örökség című előadóestjének anyagát. A műsorban a valódi, időtálló értékekkel, az emberi kapcsolatokkal kapcsolatos gondolatait osztja meg a közönséggel.
Rendezéssel is megpróbálkozott. A Karinthy Színházban állította színpadra Robert Harling nagy sikerű színművét, az Acélmagnóliákat, kizárólag női szereplőkkel, amelyek egyikét, M,Lynn Eatentont maga is játszotta a Madách Kamarában.
Érzékenység, derű és kiegyensúlyozottság jellemzi. Bár semmit nem kapott ingyen, mindenért meg kellett küzdenie, életkedvét, hitét sohasem veszítette el. Művészi munkáját 1988-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el.
