Budapesten született, apja Benedek Tibor, a pesti kabarék elmaradhatatlan figurája volt. Emlékei szerint ötéves kora óta színész akart lenni, hetente többször is nézte az előadásokat a kulisszák mögül. A színművészeti főiskolára tulajdonképpen már az érettségi előtt felvették, de matematikatanárának egy buktatással sikerült elérnie, hogy ne jusson be simán a színészképzőbe.
A főiskolán Szinetár Miklós osztályába került, 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud? paródiakategóriáját. Diplomáját 1969-ben szerezte meg, és rögtön szerződtette Both Béla, a Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki még főiskolásként látta egy Ady-esten.
A Nemzetinél több mint egy évtizedet töltött, majd 1983-ban a frissen alakult Katona József Színházhoz szerződött.
Pályájának ezt a szakaszát kimagaslónak tartja, mert olyan mesterei lehettek, mint Zsámbéki Gábor és Székely Gábor. Itt kezdett el rendezni is, e minőségében a Galócza hozta meg számára az első nagy sikert.
Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című zenés produkciónak, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. Az 1907–1945 – egy korszak dalok, versek, jelenetek tükrében alcímű legendás előadást különböző színpadokon csaknem négyszázszor játszották el egy évtizeden át, és bejárták vele a világot is.
A 2002-ben megnyílt új Nemzeti Színházba Schwajda György hívta meg, Prosperót játszotta Shakespeare A vihar című komédiájában. Egy év múlva, már Jordán Tamás igazgatása alatt lett a társulat tagja, 2009-ben azonban megszűnt a szerződése, ismét szabadúszó művész lett. Vendégként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett, 1992 és 2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, egyetemi docense volt. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként is tevékenykedett, 2017 óta az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja.
Benedek Miklós ironikus és szellemes stílusa mindig hordoz valami különös eleganciát.
A két háború közötti pesti polgár figuráját, stílusát, modorát keltette életre, de alakításában mindig volt egy kis fintor, egy kis tragikomédia. Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, így a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és a pályája fordulópontjának, talán csúcsának tartott Füst Milán-drámában, a Catullusban, valamint Bulgakov Menekülésében.
A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust A Mester és Margaritában.
A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban, a Vígszínház és Játékszín mellett az Orlai Produkció több darabjában (Aranytó, A nagy négyes) vállalt szerepet.
Rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre. Ő jegyzi Szacsvay László Szép Ernő-estjének színpadra állítását. A Színházi adattárban színészként és rendezőként regisztrált bemutatóinak száma csaknem százötven.
Számtalan tévé- és játékfilmben is feltűnt, mint a Fényes szelek, A Pogány Madonna, az Akli Miklós, A három testőr Afrikában, a Presszó, a Sorstalanság, a De kik azok a Lumnitzer nővérek? vagy az S.O.S. szerelem!, Szabadesés. Ő maga a Turnét, A szeleburdi családot és a Macskafogó című rajzfilmet tartja emlékezetesnek, utóbbiban Mr. Teufelnek kölcsönözte hangját, s ő volt Sut, a tépett farkú róka hangja a Vukban. Az elmúlt években a Vidor Fesztivál zsűrijét vezette, az idei, ősszel indult évadban Spiró György Az imposztor című vígjátékának főszerepére kérték fel a József Attila Színházban.
Nagyobbik fia, Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a magyar férfiválogatott egykori szövetségi kapitánya tavaly hunyt el. Kisebbik fia, Albert a családi hagyományt folytatva rendezőasszisztens, darabot is ír és fordít, és színészként is fellépett már.
Benedek Miklóst 1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2012-ben kiváló művész címmel ismerték el. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki utánozhatatlanul eredeti, kifinomult és elmélyült játékmódja, rendkívüli stílusérzékről tanúskodó emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék világát is népszerűsítő kivételes és méltán nagyra értékelt művészi pályája elismeréseként. 2020 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A nyitóképet Czimbal Gyula (MTI) készítette.
