Benyovszky Móric első portrészobrát vasárnap avatták fel a Zala megyei Rigyácon, a Magyar Madagaszkári Társaság ajándékaként. A hagyományokat tisztelő kistelepülés ünnepi falunap keretében vette át a Benyovszky Móric emlékére alakult társaságtól Kocsis András művészi alkotását. A vendégek a helyiekkel együtt ünnepi misén, az emléktábla koszorúzásán vettek részt, majd előadást hallhattak Benyovszky szellemi örökségéről.
A mindmáig egyik legnagyobb magyar hajósnak számító történelmi személyiség európaiként elsőként hajózott át a Csendes-óceán északi részén, hét évvel megelőzve az angol Cook kapitányt és tizenhat évvel a franciák expedícióját. A gróf Verbóban született 1741. szeptember 20-án. 1767-ben részt vett a királyellenes lengyel nemesi mozgalomban, orosz fogságba esett, s Kamcsatkára száműzték. 1771-ben megszökött, s akkor kezdődtek kalandos utazásai, amelyek során eljutott a dél-kínai Macaóra, majd végül Madagaszkár szigetére. Ott francia megbízásból megalapította a Louisburg nevű telepet, ahol 1776-ban a bennszülöttek királyukká választották. Helyi vádaskodások miatt lemondott és hazatért Magyarországra. Később Amerikában hajózott, majd kereskedők megbízásából visszatért Madagaszkárra. Ott a francia kormányzó csapatot küldött ellene, s az ütközetben életét vesztette. Kalandjait emlékiratokban örökítette meg. Benyovszky történelmi szerepét máig vitatják mind a történészek, mind a földrajztudósok. Gvadányi József verses elbeszélést írt róla, magyarul Gaál József, Radó Vilmos és Rónaszegi Miklós, németül Kotzebue és Mühlbach dolgozta fel színes életét. Doppler Ferenc 1847-ben operát írt róla.
Az ötszáz lelkes zsákfalu egykor a Benyovszky-család birtokában volt, akárcsak a mára leromlott állapotú kastély. A XVIII. századi neves magyar utazó emlékét a világon számos helyen, többek között 1746-ban történt halálának helyszínén, Madagaszkáron őrzik, jelentős részben a budapesti emléktársaság ösztönzésére és támogatásával.
