A zászló kitűzésére csak napokkal a szovjet bevonulás után került sor: Haldej három katonával együtt felmászott a romos Reichstag ormára, s egyiknek a kezébe nyomta az állítólag étkezdei abroszból készült zászlót, majd utasította, hogy merre nézzen, merre forduljon, milyen pózt vegyen fel. A zászlót kitűző katona képe bejárta a világot, számos orosznak ma is a fasizmus felett aratott győzelmet jelképezi.
A mester, Jevgenyij Haldej a szovjet korszak talán legnagyobb fotósa, átfogó gyűjteményes kiállítást mégis ritkán rendeznek műveiből. 1917-ben született a mai Ukrajna területén, zsidó családban, s 13 évesen kapta első fényképezőgépét. 1936-tól kezdve a TASZSZ szovjet hírügynökségnek dolgozott, 1941-től kezdve pedig frontfotósként végigkísérte a Vörös Hadsereget Belgrádon, Budapesten és Bécsen át Berlinig. A háború után nem nagyon foglalkoztatták, majd 1956-tól a Pravdánál dolgozott. 1997-ban halt meg.
Haldej fotózhatott a potsdami konferencián és a nürnbergi perben, ahol találkozott a háborúk "ihlette" fotóművészet másik nagyágyújával, Robert Capával. Capa Nürnbergben fényképezőgépet ajándékozott neki - ez is látható most Berlinben, továbbá Haldej első Leicája, s a rozsdás olló, amellyel a vörös abroszból vörös zászlót szabtak.
A kiállítás megnyitójára meghívták Haldej lányát Annát, aki édesapját "rendkívüli elbeszélőnek" nevezte. Haldej csaknem minden fotójához kis történetet, "novellákat" kerített, s a Martin-Gropius-Bauban ezek is olvashatók. Legnagyobb erényének azt tartják, hogy még a legnehezebb körülmények között, a halállal, a fájdalommal, az életét fenyegető veszélyekkel dacolva is megkomponálta képeit.
(Múlt-kor/MTI)
