A darab tele van popkulturális utalásokkal, például a Star Warsból, vagy a Jurassic Parkból. Szerinted a gyerekek ezeket is érteni fogják?
Szerintem igen. Nagyon felgyorsult a világ. Úgy gondolom, hogy a gyerekek sokkal több dolgot kódolnak és megértenek, mint amit feltételezünk róluk. A 3D-s filmek és a hangos zene világában kell ez a fajta intenzitás, az energia, és ezek az apró kis utalások ahhoz, hogy fenntartsuk a figyelmüket.
Van kisgyerek a családodban, akit mindenképp elhozol a darabra?
Igen, a bátyám hétéves kislánya, Hanna. Látott már gyerekelőadásban, de abban nem volt olyan nagy szerepem, és az előadás sem volt ilyen intenzitású és mozgásorientált. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz neki izgalmas, főleg úgy, hogy a nagybátyja játssza benne Rozsda lovagot.
Hozzászoktál már az ezüst színű Rozsda lovag szereléshez, amit hordanod kell a szerepedhez?
Az ezüstszerkóval nincs problémám. Az első bejövetelem és az első négy nagyjelenetem ellenben olyan, mintha a sodrással szemben úsznék át Pestről Budára, a második bejövetelem pedig mintha visszaúsznék. Nagyon igénybe vesz, mert alapvetően prózai színész vagyok. Volt, hogy a rendező-koreográfus Bozsik Yvette olyat kért, amit nem tudtam egyből teljesíteni. Ilyenkor gyakoroltam, és ha nem sikerült, akkor színészettel próbáltam kompenzálni a mozgási fogyatékosságaim. Szóval a jelmez volt a legkevesebb, a végére már megszoktam a latex nadrágot meg a dupla pólót.
De gondolom, az utcára nem mennél ki benne.
Képzeld, már kimentem. Deréktól fölfelé civilben voltam, alul pedig a Rozsda lovagos jelmezben. Megnéztek a szembejövők, aztán amikor jött egy csapat gyerek, úgy gondoltam, hogy ők úgysem fognak erre figyelni. De rögtön mondták, hogy milyen jó a gatya meg a csizma. Nem is gondolnánk, mennyire mindenre figyelnek.
A legnagyobb kihívás ezek szerint a mozgáskoreográfia volt a szerepben.
Igen. Az, hogy pontosak legyenek a mozdulataim. Ezen kívül ott vannak még a dalok, amiket szépen és tisztán kell elénekelni, és persze maga a játék. Teljesen más energiákat vesz igénybe, és máshonnan is van megközelítve, mint egy drámai szerep, de agyban és testben legalább annyit kell vele dolgozni.
Mennyi idő alatt raktátok össze a darabot?
Körülbelül 5-6 hét alatt. Nagyon élveztem a próbákat, mert Yvette fogékony volt a kreativitásomra, hagyta, hogy beletegyek olyan mozgásokat is, amiket én jobban tudok. A táncosoktól is többször kértem segítséget, és néhány mozdulatukat kölcsön is vettem. Ez ugyanúgy fordítva is működött: ha ők kérdeztek valamit a színészkedéssel kapcsolatban, akkor én segítettem. Yvette pedig koordinált és az egészet összerakta.
Te milyen meséket néztél gyerekkorodban?
Én már pont nem a Futrinka utcás generáció vagyok. Dragon Ball-t meg Pokémont néztem, illetve a Cartoon Networkot nagyon szerettem, amíg még angolul volt. Azon ment többek között a Bátor, a gyáva kutya is. Ő kicsit hasonlít Rozsda lovagra, mert kívülről bátornak mutatja magát, de közben minden apró neszre összerezzen. Talán a gyerekek ezzel a vonásával is tudnak azonosulni, hiszen láthatják, hogy még egy lovag is fél valamitől.
Hol láthatunk még téged az idén?
Az egyik előadás a Kincsem, avagy a csodakanca lesz, amiben én alakítom Festetics grófját. A Liliom című darabban szintén kapni fogok valamilyen szerepet, és persze vannak futó előadások is, mint például a Balkáni kobra. A József Attila Színházban beugrottam A nagymama című előadásba, és a Színművészetin is próbálok épp egy darabot. Ezen kívül ősszel kijön a Senki szigete című film, amiben szerepelek. Török Ferenc rendezte, és nagyon jó kis színészekkel játszom benne együtt, olyanokkal, mint Bánfalvi Eszter, vagy Stohl András. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a fogadtatása. Jelenleg a vágóasztalon van, úgyhogy innentől kezdve már csak rajtuk múlik.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
