Acélgolyók egy épület homlokzatán, feliratos járólapok egy forgalmas téren, 1 cm x 1 cm x 280 méter süllyesztett bronzrúd egy téglafalban, esőcseppek által életre keltett versrészlet. Épített emlékhelyeink, amelyek szakítottak az emlékezés hagyományos formáival, és különlegességükkel segítik, hogy a nevezetes történelmi események, személyiségek ne merüljenek feledésbe.

„…a hagyományom nem egyenlő velem, én az a munka vagyok, amit ezen a hagyományon, ezzel a hagyománnyal elvégzek” – írta Esterházy Péter. Ezt a belső munkát igénylik a fent említett emlékhelyek is. Jelenlétük nem tolakodó, és arra késztetnek bennünkett, hogy fejtsük meg mondanivalójukat. A cél az, hogy az általuk felidézett események, bemutatott személyiségek identitásunk részeivé váljanak.

Fotó: Stuart Caie/flickr.com

A Kossuth tér sarkában álló Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium árkádját sebzi fel rengeteg felnagyított puskagolyó. Kampfl József és Callmeyer Ferenc 2001-ben elkészült emlékjele szívbe markolóan tiszteleg az 1956-os  „véres csütörtök” elhunyt civil áldozatai előtt.

A Móricz Zsigmond körtér 1956-os emlékhelyét Pelle Zita és Balázs Marcell tervei alapján, 2016-ban alakították ki. A tér emblematikus gombaépülete köré, a földre írták a forradalomban aktívan részt vett Örkény István 1956. november 2-ai, Fohász Budapesthez című művének részletét, amely ráadásul csak esőben válik olvashatóvá.

A szerző fotója

Az igényes koncepció lényege, hogy a mai, elidegenedett világban a fejüket lógató emberek a lábuk alatt kirajzolódó mondatok hatására majd együtt néznek fel és idézik fel a forradalom emlékét, így az emlékhelynek közösségépítő szerepe is lehet.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának campusán 2014-ben megvalósult „láthatatlan” emlékjel az egyetem azon polgáraira emlékezik, akik a zsidótörvények, a vészkorszak, a második világháború áldozatául estek. A Trefort-kertet övező épületek falába, a téglafugába 280 méter hosszan egy 1×1 cm-es, egyedi betűtípussal készült, feliratos bronzrudat helyeztek el az áldozatok neveivel és adataival. Az feliratok csak egészen közelről láthatók és olvashatók. A gondolatébresztő emlékmű az MM építészcsoport koncepciója alapján készült.

Forrás: emlekhely.btk.elte.hu

Az egyik legnépszerűbb installáció a reformáció ötszázadik évfordulójára készült: a Kálvin téren cseréltek ki 95 díszkövet feliratos járólapokra, Luther Márton 95 tézisére emlékeztetve. A Hetedik Műterem, Szabó Levente és Polgárdi Ákos tervezte „beszélő köveken” egyrészt klasszikus reformátorok idézetei, másrészt egy-egy magyar szerző témához kapcsolódó gondolatai olvashatók, utalva arra, hogy a reformáció óriási hatással volt a magyar nyelv fejlődésére.

Az emlékhely annyira népszerűvé vált, hogy a tervezők szakítottak az eredeti koncepcióval, először ugyanis csak a reformáció emlékévében maradtak volna a téren a kövek, utána pedig határon belül és túl egyesével különböző településekre kerültek volna. Ám így csak a másolataikat szállították más helyszínekre.

A szerző felvétele

A villamosmegállóban pedig azóta is olvashatók Luther szavai:

„Itt állok. Másként nem tehetek.”

Az építészet és az emlékezet szorosan összefügg. Épített örökségünk erősen kihat a későbbi korok építészetére is, és nem csupán a fennmaradt épületek, hanem sokszor a mára már eltűntek is. Örökségrétegek épülnek egymásra, és gyakran nincs éles határ a korszakok és stílusok között.

A jelenlegi építészeti felfogás követői igyekeznek minél többet megtartani a letűnt korok maradványaiból, és harmonikusan hozzájuk illeszteni a modern elemeket. Jó példa erre a régi budai városháza rekonstrukciója, amelynek során sikerrel ötvözték a hagyományos értékek megőrzését és új értékek teremtését. Szabó Levente és a Hetedik Műterem alkotócsapata 2019-ben Budapest Építészeti Nívódíját kapta e munkájáért.

Korábban ezzel ellenkező felfogás érvényesült: a visegrádi Salamon-torony rekonstrukciójakor például éppen arra ügyeltek, hogy az új részek mindenki számára jól felismerhetően elkülönüljenek.

Budai Városháza 
Fotó forrása: tervlap.hu

De gyakran az sem határozható meg egyértelműen, hogy mit értünk múlton, és mit jelenen. A japán Naikῡ szentélyt 692-ben építették először olyan, természetes alapanyagokból – japán ciprus, nád –, amelyek hamar tönkremennek. Ez az oka, hogy húszévente mindig újjáépítik az eredeti módszerekkel és alapanyagokból. Mindig két szentély áll egymás mellett, és mire az egyiket húsz év után lebontják, addigra  felépül a másik. Jelenleg a 62. literáció látható. A szentély örökké új, de közben örökké ősi és eredeti is.

Az építészet hagyománya nem csupán az egyes épületekre vonatkozik, hanem rég eltűnt építészeti örökségünk, a településszerkezetek kialakulását is meghatározhatja. Sopron belvárosának kanyargó utcái például a régi városfal és védelmi zóna vonalát követik. A városok is organikusan fejlődnek.

Szabó Levente, a BME Építészmérnöki Kar Középület-tervezési Tanszék vezetőjének online előadása a Kutatók Éjszakáján hangzott el.

A nyitókép a szerző felvétele.