A Landler Jenő unokájaként 1931-ben Moszkvában született, a Szovjetunióban felnőtt Bors Jenő (eredetileg Biermann Jenő) még hatéves sem volt, amikor édesapját letartóztatták, majd egy évre rá kivégezték. A családot Kirgizisztánba evakuálták, de a második világháború végén visszaköltözhettek Moszkvába, ahol Bors élte az ifjú szovjet komszomolisták életét. Magyarországra tizenöt évesen, 1946-ban tért vissza, eleinte orosz iskolába járt, és tulajdonképpen szeretett volna visszatérni a Szovjetunióba, hiszen ott érezte otthon magát. De aztán anyai nyomásra beiratkozott a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemre (mely 1953-ban vette fel Marx Károly nevét), belevetette magát a magyar irodalom olvasásába és a mozgalmi munkába. Miként 1997 áprilisában a Népszabadságban nyilatkozta: „nagyon dogmatikusan gondolkodtam, igazi mozgalmi ember voltam, kifejezett politikai ambíciókkal, még vidékre is jártam agitálni.
Az 1956. októberi eseményeket a DIVSZ aktivistájaként élte meg, hét éven át a Külkereskedelmi Minisztérium elvi-távlati tervek osztályát vezette. Majd miután a Művelődési Minisztériumban felajánlották számára az MHV igazgatói székét, gondolkodás nélkül igent mondott. Új munkahelyére hivatalosan 1965. február 15-én lépett be.
Az 1951-ben egy kormányhatározattal alapított Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot eredetileg egy hat osztályt végzett munkás, Fehérvári Jenő igazgatta, akinek zenei műveltsége abban merült ki, hogy a második világháború előtt munkáskórusban énekelt. Bors belépésekor mintegy harminc ember dolgozott ott, a cég egyetlen stúdióval rendelkezett – Kodály Zoltán közbejárására kapták meg a Rottenbiller utca 47. szám alatti lakóház földszintjén lévő egykori Odeon mozi nézőterét.
(az első időkben nagyságrendileg évi egymillió példányt), és a Ravill (Rádió és Villamostömegcikk Értékesítő Vállalat) terjesztésében szórták szét az országban.
Bors Jenő ekkor már a klasszikus művészetekben jártas embernek számított, kottát olvasott (partitúrával hallgatott nagyzenekari koncerteket), rendszeresen járt hangversenyekre. A szocialista kulturális életben államilag sosem dotált Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak viszont a kezdetektől a saját bevételeiből kellett megélnie. Mindezt úgy, hogy a kulturális minisztériumot és a korszak főideológusát, Aczél Györgyöt személy szerint csupán az érdekelte:
A Bors Jenő vezette MHV-nek tehát a szocialista tervgazdasági rendszerben egyfajta piacorientált tevékenységet kellett végeznie, és 1967 végén Bors menesztésének gondolata is felmerült. Addigra viszont az intézkedéseinek köszönhetően a vállalat exportja megduplázódott, a klasszikus zenei eladások pedig mintegy 30 százalékkal nőttek, így maradhatott a székében.
A hetvenes évek elején indult muzsikusnemzedékből (Kincses Veronika, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Ránki Dezső, Sass Sylvia, Takács Klára, az ekkorra beérő Liszt Ferenc Kamarazenekar) Bors kiválasztott két tucat nevet, akiket nemcsak tehetségesnek, de exportképesnek is tartott, így vállalatával a hazai és külföldi lemezpiacon menedzselt. Az ő hanglemezeiknek köszönhetően maradt az MHV évtizedeken át nyereséges.
Többször érte őket olyan vád, hogy a klasszikus zene területén egyes művészeket maximálisan támogattak, más, hasonlóan tehetségesek viszont szóhoz sem juthattak, de ezzel kapcsolatban időről időre elmondta, hogy
Ők a világpiacot szerették volna meghódítani, így a csapatukba azok kerültek be, akiknek a tehetségében és piacképességében a legjobban hittek.
Bors vállalatvezetői tevékenysége azért is különleges, mert lényegében kinevezése után vált a beat egyre jelentősebb tényezővé a hazai ifjúság mindennapi kultúrájában. A beat- és rockzenével azonban sosem került közelebbi viszonyba. A belpolitikailag kényes helyzetekben rendkívül óvatosan, javarészt ideológiai, kisebb részt üzleti szempontok szerint manőverezett, és amikor 1968-ban a vállalathoz került Erdős Péter – aki a hetvenes évektől lett ott popmenedzser –, a továbbiakban gyakorlatilag az ő véleményére hagyatkozott. Közgazdászként, vállalatvezetőként azonban felismerte, hogy a tervteljesítések érdekében a beat- és rockzenekarok sikereit felhasználhatja, ezért néhányukat – alapvetően népszerűségi szempontok alapján – kiválasztotta és nagylemezeket jelentetett meg velük.
Persze a cezaromán habitusú Erdős Péter és rajta keresztül Bors – nem lévén az állami monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak alternatívája – rengeteg sérelmet, torzulást okozott a magyar populáris zenei életben. Sok szövegírónak komoly gyűjteménye lett az általuk áthúzott vagy átírt sorokból, sőt, számos zenekarnak miattuk nem jelenhetett meg hanghordozója, vagy ha igen, csak jelentős szövegmódosításokkal. Viszont a rendszer működéséből fakadóan nem létezett központi cenzúrahivatal, így nemcsak a kulturális intézményeket lehetett egymás ellen kihasználni (ha valakit vagy valamit eltanácsoltak az egyikben, még megjelenhetett a másikban), hanem alkalmanként az MHV-t felügyelő minisztériumnak kellett ideológiailag közbeavatkoznia. Ahogy az történt például 1973-ban Szörényi Levente Utazás című lemezének eredeti borítója és Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című albuma miatt (lásd külön keretben).
Koncz Zsuzsa (és Bródy János) - Ha én rózsa volnék (1986)
Miként Bors Jenő 1997-ben az említett Népszabadság-interjúban hangsúlyozta:
A művészetekben persze előbb zajlott le a rendszerváltozás, mint a politikai életben, így az MHV monopóliumát az 1986. szeptember 1-jén elfogadott és életbe léptetett új sajtótörvény szüntette meg. Ám ez több okból sem eredményezte más piaci szereplők azonnali felbukkanását. A sajtótörvény ugyanis a nyilvános közlésre szánt hangszalag és hanglemez kiadását továbbra is engedélyhez kötötte, és ennek megadását/megtagadását olyan gumiparagrafusok közé ágyazta, amelyek lehetővé tették a kiskapus játékot az intézmények számára. Az tehát voltaképpen csak a következő évben szűnt teljesen meg.
Bors Jenőt viszont csak a rendszerváltozás után az új hatalom képviselői menesztették: Fekete György államtitkár 1990. július 16-án – az EMI-jal kötendő szerződés előestéjén – mentette fel az igazgatói teendők alól, jelezve: „nevezett vállalat irányítását új koncepció alapján, új vezető kinevezésével kívánom biztosítani.” Bors ezt követően saját céget alapított Quint Hanglemezkiadó Kft. néven, mellyel 1992-ben valósította meg a korábban tervezett EMI-fúziót.
Tehát annak borítójára voltaképpen kiírhatták volna, hogy „betiltotta és kiadta: Bors Jenő”.
Beatrice – Angyalföld (1979/1992)
A Jelbeszéd- és az Utazás-ügy
1973-ban a magyar poptörténet egyik legnagyobb botránya Koncz Zsuzsa Jelbeszéd albuma körül robbant ki. Ezzel a lemezzel kapcsolatban terjedt el az a legenda, hogy a legfőbb kultúrfunkcionárius, Aczél György kedélyét igazából három szám (Ha én rózsa volnék, Egy fiatal költő emlékére, Ki mondta) kavarta fel. Az MHV igazgatóját nem sokkal később raportra rendelték a pártközpontba, és bár a Jelbeszéd-ügy végül nem terelődött politikai síkra, az első sorozatából kiszállított 48 ezer példányt eladták a boltokban, a gyári raktárakban lévő példányokat pedig bezúzták. Az albumot csak tíz évvel később, 1983-ban a Rocklegendák sorozatban adták ki újra.
Koncz Zsuzsa – Ha én rózsa volnék... (1973)
A Jelbeszéd-ügy mellett a másik nagy – igaz, nem politikai jellegű – botrány Szörényi Levente első szólóalbuma, az Utazás kapcsán pattant ki. Miként Bors Jenő felelevenítette: „Engem ez a letiltás alapjában váratlanul ért. Az osztályvezető asszony (Barnáné – a szerk.) a minisztériumból felhívott telefonon, és megkérdezte, hogy tudom-e egyáltalán, hogy mit jelent az utazás. Először azt hittem, hogy a Nyugat felé utazás ellen van kifogása, mondtam, mi a baj ezzel, hiszen nálunk szabad utazni. Csak ekkor derült ki, hogy az ő megítélésük szerint az utazás ebben az esetben a kábítószerre vonatkozik, hiszen, lám, Levente is párnák között ül a borítón, ráadásul az egyik számban valaki »füvet« ajánl neki. Így hát az ominózus borítót azonnal ki kellett vonni a forgalomból.”
Szörényi Levente – Utazás (1973)
Az Utazás 1973-ban a karácsonyi lemezpiacra jelent meg, de alig néhány órát maradt csak a boltokban, mert felsőbb utasításra begyűjtötték, áttasakolták, és egy új – Bányai István által készített – borítóval árulták tovább.
