Németország és egyben Európa legrégebbi repülőtere lehúzta a rolót, pontosan 31068 nap - 85 év - után a bejáratra végérvényesen kikerült a belépni tilos tábla, azaz a "Zutritt verboten." A repülőtér sorsa már csaknem egy éve megpecsételődött, s egy áprilisi népszavazás a bezárást végérvényesen szentesítette. A szociáldemokraták és a baloldal koalíciója által irányított berlini szenátus már az idei esztendő elején a gazdaságtalannak tartott repülőtér októberi bezárása mellett döntött.
Egy civil szervezet ugyan népszavazást kezdeményezett annak megakadályozása érdekében, ám Berlin történetének első referendumán nem volt meg a szükséges szavazat az 1923-ban létesített repülőtér további működtetéséhez. Bár a bezárást valószínűleg a kezdeményezés sikere sem akadályozhatta volna meg: a referendum ugyanis nem volt ügydöntő. Klaus Wowereit kormányzó polgármester pedig váltig hangoztatta, hogy az eredménytől függetlenül a Tempelhofot mindenképp bezárják. Csütörtökön azért mindehhez hozzátette, hogy megérti ugyan az érzelmeket és a könnyeket, mégis a jövőbe kell tekinteni. A kormányzó koalíció a repülőtér bezárását kezdeményezve arra hivatkozott, hogy a működése immár több mint gazdaságtalan, s funkcióit 2011-től amúgy is a schönefeldi repülőtér nagyszabású kibővítésével tervezett Berlin Brandenburg International (BBI) nemzetközi légikikötő veszi át. A referendum szervezői - a helyi konzervatív CDU és a liberális FDP, valamint a gazdaság tekintélyes képviselőinek, s a berliniek egy részének támogatásával - azzal érveltek, hogy Tempelhof még mindig több ezer ember számára biztosít munkahelyet, fontos beruházási lehetőségeket nyújt, továbbá szükségszerűen kiegészítheti a BBI tervezett működését. Ráadásul Tempelhof az elmúlt évtizedekben, a német történelem viharaiban amúgy is a berliniek szívéhez nőtt.
Különösen az 1948 júniusától 1949 májusáig tartó hírhedt berlini blokád idején, amikor a szovjetek megpróbálták kiéheztetni Berlin nyugati felét. A berliniek azonban kitartottak, hála a világ legnagyobb humanitárius akciójának, az angolszász légihídnak, amelynek keretében több mint 200 ezer repülés történt. Az amerikai és az angol repülőgépek - köztük az amerikai C-47-es Douglas Globemaster szállító repülőgép, azaz az úgynevezett "mazsolabombázó" (Rosinenbomber) - mintegy 1,7 millió tonna élelmiszert, alapvető közszükségleti cikket, továbbá fűtőanyagot, mindenekelőtt szenet juttattak el a berlinieknek. A Tempelhof repülőtér pedig a légihíd szimbólumává vált.
Nem csoda hát, hogy a berliniek meghatottan búcsúztak kedvenc repülőterüktől, amely az elmúlt években már csak a belföldi légi közlekedés céljait szolgálta - a szakértők szerint az elmúlt években 10-15 millió eurós éves deficittel. Ami pedig a jövőt illeti, sorsa végérvényesen még nem dőlt el, a berlini szenátus állítólag egy hatalmas zöld parkot akar lakóházakkal. De ez csak az egyik lehetőség. Berlin csütörtökig három repülőtérrel rendelkezett, mégpedig a Tempelhof mellett a Tegel és az egykori NDK-tól "örökölt" Schönefeld repülőtérrel. Péntektől azonban csak a Tegel és a Schönefeld marad. Tempelhoffal kapcsolatban pedig csak a berliniek számára felejthetetlen emlékek.
