Bezerédi Zoltán a Szerelemről

Nagyjából ugyanazt az ezer vagy tízezer helyzetgyakorlatot ismételgetjük millió év óta. Más-más ruhákban, más-más környezetben, de lényegét tekintve ugyanazt – véli Bezerédi Zoltán, aki Barta Lajos Szerelem című színművét rendezi a Kecskeméti Katona József Színházban.

Az olvasópróbán említette, hogy régi terve volt a Szerelem megrendezése. Miért érezte úgy, hogy dolga van vele?

Az ember sok darabot olvas, aztán néhány elkezd benne mozogni. Az ok lehet egy jó dialóg, egy jó szereplehetőség ? akkor derül ki, ha beleásom magam.

Ez Barta Lajos darabjával nyilván megtörtént. Mi derült ki?

A szerelemről beszélni nagyon érdekes. A szerelem előttünk van, mögöttünk van, fölöttünk van, alattunk van? Befolyásolja az életünket, meghatározza, és meghatározó emlékeink egyik forrása. Egyike az ember éteri élményeinek, s mint ilyen, tiszta költészet.

A magyar Három nővérként is említik a darabot, hiszen három lányról szól, akik elvágyódnak otthonról, szerelemre, boldogságra vágynak. A különbség hol érhető tetten?

Sok szempontból más Barta darabja. Jól megírt magyar történet gyönyörű nyelvezettel.

Az eredeti szöveget használják?

Valamelyest. Barta időnként olyan szavakat, szerkezeteket használ, amelyek a mai nézők számára felesleges nehézséget jelenthetnek. Állítólag 20 évenként átalakul a nyelv központi szókincse. A Szerelem közel 100 éves, szükség volt néhány finom változtatásra.

Miért került át a történet 1913-ból 1940-be?

Elsősorban a ruhák miatt. ?14 és ?40 is háborús év, de a negyvenes évek öltözködése jobban hasonlít a mai ruhákhoz. Ami segíthet a nézőknek abban, hogy közelebb érezzék magukhoz a történetet.

Közel érezhetik magukhoz? A párkapcsolatokat, a női szerepeket nézve óriásit fordult körülöttünk a világ a századelő óta.

Azt gondolom, hogy aki megnézi az előadást, azt tapasztalhatják, hogy valójában semmit sem változott.

Illúzió lenne, hogy a nők ma már nem ilyen erősen férfi-, illetve férjfüggők?

Nagyjából ugyanazt az ezer vagy tízezer helyzetgyakorlatot ismételgetjük millió év óta. Más-más ruhákban, más-más környezetben, de lényegét tekintve ugyanazt.

Mit keresnek, mire vágynak a Szalay lányok?

Nem tudják. Azt mondják, hogy a szerelmet. De mi a szerelem?

Kinek mi? Milyenek a férfiak és a nők ebben a világban?

Annál árnyaltabb a darab, sem hogy sommás állításokat tenne. Talán valamelyest könnyebben döntenek a nők.

A nők döntenek?

Úgy tűnik, de ez sem fekete vagy fehér.

Rákász Judit

Fotó: Walter Péter