A pamplonai bikafuttatás eredete a történelem homályába vész. Már a 13. századból maradtak fenn említések a város védőszentjének ünnepéről, ám akkor az eseményt még októberben tartották a 10-i Szent Fermin-naphoz kötődve. Később a városka tanácsa úgy döntött, hogy a nagy sokaságot vonzó ünnepséget egy sokkal kellemesebb évszakban, nyáron rendezzék meg, San Fermin fesztiválja így csúszott át július 7-re. Az évszázadok során az egy napos vallási ünnep a hozzá kapcsolódó körmenettel, vásárral, mulatozással és bikafuttatással néhány naposra, majd egy hetesre nyúlt.
A baszk kisvárost és magát a San Fermin-ünnepet 1926-ban megjelent "Fiesta, a nap is felkel" - The Sun Also Rises (korábbi fordításban Különös társaság) című regényével az amerikai Nobel-díjas író, Ernest Hemingway tette világhírűvé. Hemingway először 1923-ban járt a fesztivál ideje alatt Pamplonában, majd később többször is részt vett az eseményen.
Ma a bikafuttatás, azaz az encierro július 7-14-ig tart. A marhákat - 6 felajzott bikát és ugyanennyi békésebb ökröt - 8 napon át minden nap reggel 8-kor hajtják rá a 825 méter hosszú útszakaszra, amely a Santo Domingónál lévő karámtól az arénáig tart, a keresztutcákat erre az időszakra lezárják. A táv 825 méter, amelyen a bikák és futók tömege körülbelül 3 perc alatt robog végig. A bikák élete az este folyamán az arénában ér véget, ahol a hagyományos spanyol bikaviadalokhoz hasonló corrida zajlik.
Az első, 1924-ből való hivatalos feljegyzések óta tizenhárman veszítették életület a bikafuttatáson, az utolsó haláleset 1995-ben történt, minden évben több százan sebesülnek meg.
Idén a látványosságot megelőző napokban több száz meztelen állatvédő követelte a bikafuttatás betiltását Pamplonában. A félig vagy teljesen pucér demonstrálók a többi között "a bikaviadal tortúra, nem kultúra" és a "bika: igen, bikaviadal: nem" feliratú transzparensekkel vonultak fel. Az Emberek az Etikus Állattartásért (PETA) nevű nemzetközi állatvédő szervezet felhívására számos országból sereglettek össze tüntetők Pamplonában.
