Billy Joel bokszolóból lett rockzenész

A New York-i születésű William Martin Joel apja elismert klasszikus zongorista volt, mégsem ő, hanem anyja biztatta a zongoratanulásra. Négyévesen kezdte zenei tanulmányait, s bár sokáig nem sok kedve volt hozzá, tinédzserként már ő is profi zongoristának mondhatta magát. Mivel kortársai sokat csúfolták zenei érdeklődése miatt, bokszolni kezdett. Nem volt rossz bunyós, 24 menetből 22-t megnyert. Tizenöt évesen látta a Beatles első, emlékezetes amerikai tévés fellépését az Ed Sullivan Show-ban, s ekkor határozta el, hogy hivatásos zenész lesz. Szülei válása után bárokban lépett fel, hogy anyját támogathassa, s végül tanulmányait is félbehagyta.

Joel több formációt megjárt, néhányat ő alapított, végül szólópályát kezdett. Első albuma, az 1970-es Cold Spring Harbor még nem váltotta meg a világot, ezután Los Angelesbe költözött, és Bill Martin álnéven bárokban zongorázott. 1973-ban aztán szerződést kötött vele a Columbia lemeztársaság, s a Piano Man című albuma meghozta számára az áttörést, a címadó dal – amely a bárzenészként töltött nehéz időszakot énekli meg, s amely azóta beceneve is – a lista 25. helyéig jutott.

A hetvenes évek második felétől a világsztárnak számító Joel 1977-es, már a Sonynál megjelent The Stranger című albuma második helyre került az albumlistán, és aranylemez lett. Egy évvel később következett egyik legnagyobb sikere, a Just The Way You Are, amely 1979-ben az év dalaként és az év felvételeként is Grammy-díjat kapott. A zongorista-énekes 52nd Street című albuma 1980-ban szintén kiérdemelte a legrangosabb zenei elismerést, a korong nyolc hétig volt listavezető, és csak a megjelenése utáni hónapban kétmillió példányban kelt el. Egy évvel később a negyedik Grammyt vehette át, ezúttal mint az év férfi énekese a Glass Houses című albumon nyújtott teljesítményéért. 

A nyolcvanas években ráakasztották a slágergyáros jelzőt: sikerdalai közül az It's Still Rock And Roll To Me, a Don't Ask Me Why, a Tell Her About első helyezett lett, jó néhány száma pedig éppen csak lecsúszott a csúcsról. Az évtized második felében olyan dalokkal örvendeztette meg híveit, mint a This Is Time vagy a We Didn't Start The Fire. Az 1986-ban megjelent Bridge című lemezének közreműködője volt példaképe, Ray Charles is.

A nagy visszatérést 1993-ban a The River of Dreams jelentette, de azóta – koncertsikerei ellenére – egyik száma sem került az élre. Ugyanakkor eladott lemezeinek száma 1999-ben túllépte a bűvös százmilliós határt. Többször lépett fel Elton Johnnal, az ezredfordulót nagy koncerttel köszöntötte, amely lemezen is megjelent.

2001-ben kiadott stúdióalbumán (Fantasies and Delusions) klasszikus stílusban írott kompozícióit játssza a koreai-brit pianista Hyung-ki Joo, a lemez témáiból később zongoraverseny is született. Joel 2007-ben hosszú idő után először írt új dalt, az All My Life először Valentin-napon, a People magazin honlapjáról volt letölthető, az év decemberében először volt hallható a Christmas in Fallujah című száma. A Broadway-n dalaira musical is született – a Movin' Out Tony-díjat nyert 2003-ban. Számai több filmben is felhangzanak, s 17 év után idén februárban új dallal jelentkezett, a Turn the Lights Back On előkelő helyen debütált a Billboard listáján, amelyet az idei Grammy-díj-átadón elő is adott.

Magánélete korántsem olyan sikeres, mint szakmai pályafutása. Többször nősült és vált el, kapcsolataiból három lánya született, egyikük, Alexa Ray szintén énekes, zongorista. Joel a hetvenes években depresszióval küszködött, még öngyilkosságot is megkísérelt. Azóta mindent megtesz, hogy a reménytelen helyzetbe jutott embereken segítsen, nevét több jótékonysági kezdeményezésekhez is adja.

1991-ben átvehette hatodik Grammy-díját, a Grammy Legend Awardot. 1992-ben bekerült a Dalszerző Hírességek Csarnokába, 2004-ben pedig a Hollywoodi Hírességek Csarnokába is, 1999-ben lett a rock and roll halhatatlanja. 2013-ban a Kennedy Center életműdíját, a következő évben a Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díját vehette át. 2015-ben életművéért az Amerikai Zeneszerzők, Szerzők és Kiadók Társaságának (ASCAP) Centenáriumi Díját kapta. Több egyetem is díszdoktorának fogadta.

A turnézással sem szakított – a 75. születésnapja alkalmából a New York-i Madison Square Gardenben ad koncertet, telt ház előtt (az intézményben mindeddig már több mint száz koncertje volt). Az év végéig olyan világsztárok társaságában lép színpadra, mint Sting, Stevie Nicks vagy Rod Stewart (utóbbi legendával ez lesz első közös koncertje), egyetlen idei európai koncertjén augusztusban pedig Chris Isaak lesz a vendége Cardiffban.