A környezetbarát biodízel használatának nyomait olasz régészek Ciprus déli részén, a korai- és középső rézkorszaktól, azaz nagyjából i.e. 2000-től, egy nagyobb ipari komplexum részeként használt Pyrgos Mavroraki rézolvasztó-központjában találták meg. A Nicosiától 90 kilométerre délnyugatra fekvő lelőhely azért vált hirtelen különlegessé, mert a megszokott rézolvasztók leletei közt egy olajbogyó-prés maradványait is megtalálták.
Az már régóta ismert volt, hogy a Homérosz által is megénekelt folyékony aranyat az étkezés mellett vallási szertartások során is használták. Maria Rosaria Belgiorno, az ásatást vezető régész a Reutersnek adott interjújában elmondta, hogy az étkezéshez nagyjából i.e. 1000 óta használnak olívaolajat, ám arra, hogy ezt fűtőanyagként is használták volna, ez az első bizonyíték.
Pyrgos Mavroraki: a parfüm, a bor és a biodízel földje
Belgiorno elmondása szerint akkor kezdtek biodízelre gyanakodni, amikor semmi nyomát nem találták a kor fűtőanyagának, a faszénnek, és a leletek ezen felül a benzinhez hasonló égéstermék meglétére utaltak. Az őskori iparág által használt fűtőanyag így olyan koncentrátumú lehetett, mint a ma is egyre inkább divatossá váló biodízelek. Az olívaolaj-származék használata ráadásul jóval gazdaságosabb is volt: 5 kiló olajjal annyi rezet olvaszthattak, ami máshol csak 80 kiló faszén felhasználásával sikerülhetett.
A régészek korábban már több fémolvasztót találtak Egyiptom és Jordánia olajbogyó-termelő területei közelében, így magát a technológiát valószínűleg nem a ciprióták találták fel.
Belgiorno és csoportja korábban már a Múlt-kor olvasóit is elkápráztatta ötleteivel: előbb a Mediterráneum első parfüm-gyárát találták meg Cipruson, majd Ciprust a Mediterrán borok őshazájaként emlegették. Szerintük mindez azt bizonyítja, hogy Ciprus központi szerepet játszhatott a keleti technológiák nyugat felé történő közvetítésében.
