Végre eltűnt a sódertenger a kastély előkertjéből, a történelmi rekonstrukció keretében megújult, füves-virágos képe felderíti a látogatót. A homlokzati felújítás a parkra néző épületrészeknél tart, és remélhetőleg a díszterem is elkészül, így jövőre, a 15. évfordulón a fesztivál visszatérhet eredeti helyszínére. Eddig is kalandozott már néha a fertőszentmiklósi katolikus templomban, aminek jó az akusztikája, és kiváló helyszíne a nagy apparátusú műveknek, mint amilyen az idei, háromnapos rendezvénysorozat nyitódarabja, Haydn Cecília-miséje. Ez azért is érdekes, mert ezzel a művel - és a szólisták kivételével - ugyanezzel a művészgárdával nyitott 13 éve, 1998 szeptemberében a Haydn Eszterházán sorozat. Ez talán jó jel a jövőre nézve, a folytatás reményének szimbóluma.
Haydn hatalmas életművéből miséi talán kevésbé ismertek, főként a koraiak, ahová a Cecília-mise is tartozik. Kantáta-mise, ami az opera és az oratórium hatására kialakult műfaj, amely az ordináriumot zárt számokra (ária, duett, kórusok) tagolja. Haydn racionalitásának azonban nem teljesen felelt meg a liturgiai célokra alkalmatlan műfaj, ezért a későbbiekben felhagyott vele, noha igazán mutatós, zenei csemegének kiváló.
Haydn hatalmas életművéből miséi talán kevésbé ismertek, főként a koraiak, ahová a Cecília-mise is tartozik. Kantáta-mise, ami az opera és az oratórium hatására kialakult műfaj, amely az ordináriumot zárt számokra (ária, duett, kórusok) tagolja. Haydn racionalitásának azonban nem teljesen felelt meg a liturgiai célokra alkalmatlan műfaj, ezért a későbbiekben felhagyott vele, noha igazán mutatós, zenei csemegének kiváló.
Mint ahogy a megszólaltatása is az volt ezen az estén. Vashegyi György karmester örömmel tért vissza a műhöz, amit sok éve nem adott már elő az Orfeo Zenekarral. Lendületes, karakteres zenekari játékot hallhattunk, meg némi kínlódást a hőséggel: a korhű hangszerek bélhúrjai elég nehezen viselik a negyven fokos meleget, jónéhány el is szakadt, de az előadás szuggesztivitásából ez nem vont le. Nem volt sehol túl sok vagy túl kevés, arányos, szépen formált előadást hallottunk, a fúvósok is jól teljesítettek. Szokás szerint remekelt a Purcell kórus, és nagyszerűen szóltak a szólisták, a mindig kiváló Zádori Mária szopránja mellett az alt, a tenor és a basszus a kórus egy-egy tagja volt: Nagy Bernadett, Szigetvári Dávid és Blazsó Domonkos. Nem szokatlan ez, a kórusban egytől egyig pompás énekesek működnek közre, akik közül sokakkal találkozhattunk már eddig is szólistaként, ez a trió azonban különösképpen sikeres, mindhárman nagyon szép hangi adottságokkal és remek stílusérzékkel bírnak. Nem nehéz persze megtanulni a barokk formálás csínját-bínját ilyen repertoár és ilyen hozzáértő karmester mellett. Ez a legjobb iskola. Remélhetőleg mindhármukkal gyakran találkozunk a jövőben szólistaként.
Fotó: Németh Péter
