Mit fogalmazol meg Reggel című dalodban?
A Böbe-baba című EP-m dalai tükröt állítanak a modern kori randizás világa elé, minden szám egy adott helyzetet jelenít meg. Ez a dal az úgynevezett situation shipekről szól, ami egy elég gyakori jelenség a Z generáció életében. A situation ship helyzetekben úgy viselkedik egy férfi és egy nő, mintha párkapcsolatban lennének, de nincs felcímkézve a kapcsolatuk: nincs kimondva, hogy ők egy pár. Úgy élik az életüket, mintha együtt lennének, holott hivatalosan nem járnak. Ez egy kilátástalan, bizonytalan állapotot eredményez. Fontosnak éreztem, hogy szó essen erről a jelenségről.
Hogyan tudtad érzékletes, mégis koncentrált módon megfogalmazni a dal szövegét?
Sok példát láttam magam körül erre az élethelyzetre, bizonytalan szituációkból pedig bőven jutott nekem is, ebből fakadóan könnyen írtam róla, kigördültek belőlem a sorok. Érdekes, hogy bár viszonylag zárkózott személyiség vagyok, a dalaimmal az emberek elé tárom a problémáimat. Előfordult már, hogy azt írták az egyik szerzeményem megjelenéséről szóló interjú felvezetőjében, hogy „újabb dal debütál Böbe EP-jéről, amit szerelmi életének szerencsétlen húzásai inspiráltak”. Nagyon „jó”, hogy ilyeneket látnak az exeim… (nevet) Akárhogy is, úgy érzem, megéri őszintének lenni a dalaimban, mert így kapcsolódni tudok azokkal az emberekkel, akik hozzám hasonló cipőben vannak. Sokan azonosulnak a szövegeimmel, rengeteg üzenetet kapok.
Elsősorban önmagad vagy a hallgatóidat szeretnéd gyógyítani azzal, hogy lelki nehézségekről beszélsz a dalaidban?
Úgy érzem, hogy ez elsősorban önterápia. Felszabadítóan jó érzés megfogalmazni és kiírni magamból az ilyesmit. Amikor kiadok egy saját megélések által ihletett dalt, úgy érzem, lerakom a benne megfogalmazott problémát, nyugodt szívvel továbbléphetek. Természetesen nagyon örülök, ha a hallgatóimnak is segíthetek a dalaimmal a gyógyulásban, a továbblépésben.
Hogy hat rád az, hogy a koncertjeiden újra és újra előadod ezeket az elengedett fájdalmakkal teli dalokat?
Nagyon jól. A dalok éneklése közben nem repülök vissza abba a lesújtott állapotba, amelyben írtam őket, és örömet okoz, hogy olyan dolgokról éneklek, amiket valóban megéltem. Ráadásul az eddiginél sokkal nagyobb örömet élek meg, hiszen a megéléseimről nem angolul, hanem magyarul dalolok.
Érzem, hogy sokkal nagyobb átéléssel tudom kimondani a szavakat, amiknek sokkal nagyobb súlyuk és sokkal nagyobb felszabadító erejük van az anyanyelvemen.
Mi a következő projekted most, hogy kint van a teljes EP?
Mindig jó érzés elkészülni egy projekttel, de nem szoktam sokáig nyugodtan üldögélni. Szeretek újabb kihívásokat keresni, most egy nagylemez tervén dolgozom. Jöhet az új fejezet. Izgatottan várom, mi fog kisülni belőle.
Milyen jellegű dalokkal szeretnéd megtölteni a nagylemezt?
Szeretném elengedni a szerelem és a randizás témakörét – lassan már azt hiszik rólam az emberek, hogy csak ezekről tudok dalt írni. (nevet) Nem így van, egy csomó más téma foglalkoztat. A Böbe-baba kifejezetten popos hangzású kislemez lett, a következő albumommal viszont szeretnék visszatérni a gyökereimhez: a pop és az experimentális hangzás ötvözetéhez. Az első lemezem hangzását szeretném vegyíteni a Böbe-baba zeneiségével. A szólóprojekt állandó útkeresés számomra, amiben az önkifejezés az elsődleges. Szeretek új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, de most úgy érzem, nagyjából mindent kipróbáltam, amit szerettem volna. Az útkeresésem most ahhoz az alkotói, előadói fázishoz ért, ahol összeforrasztom a korábbi tapasztalataimat, és megalkotok egy eddigieknél kiforrottabb, érettebb albumot.
A párkapcsolatok témáján túl mi mindenről szeretnél beszélni a dalaidban?
Nagyon foglalkoztat a szorongás és az önbizalomhiány témája. Mindkettő aktívan jelen van az életemben, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A mai, rohanó világban aligha találkozom olyan emberrel, aki nem küzd szorongással. Szomorú, de ez van. Sokakhoz hasonlóan én is rendszeresen járok pszichológushoz. Ez ma már nem egy titkolni való, kínos dolog, ahogy anno, a szüleink és nagyszüleink generációjában volt sajnos. A mi generációnk tudja, hogy ez egy teljesen alapvető self care forma. Ahogy a testemet ápolom, úgy ápolom a lelkemet is. Vidámabb témákhoz is próbálok majd nyúlni, de fontosnak érzem, hogy szó essen ezekről a mély dolgokról.
Miért döntöttél a magyar nyelv mellett, és hogyan sikerült átállnod rá?
Nagyon szeretek magyarul énekelni, de sokáig azt éreztem, hogy nem tudok jó magyar nyelvű dalszöveget írni. Utólag látom, hogy részben az nehezítette meg ezt a dolgot, hogy sebezhetőbbnek éreztem magam a magyar nyelvű éneklés közben. Ha angolul éneklem ki magamból az érzéseimet, olyan, mintha lenne egy filter köztem és a közönség között. Hiszen a hazai közönségből nem mindenki beszél annyira jól angolul, hogy tisztán értse az egész szöveget, és ez megvéd a kitárulkozás és kiszolgáltatottság érzésétől.
Az anyanyelvemen történő éneklés ezzel szemben teljes megnyílást jelent. Ez sokáig visszatartott, de tavaly májusban sikerült átlépnem a védtelenséggel kapcsolatos félelmeimen, és megjelentettem az első magyar nyelvű dalom. Kaput nyitottam a hazai közönség felé.
Azóta folyamatos fejlődést érzek – szerintem egyre jobb dalszövegeket tudok írni, egyre bátrabban kísérletezek. Magyar előadókkal közös kollaborációim is jelentek meg. Például közreműködtem wxlfless új lemezének egyik dalában. Nagyon élveztem az alkotófolyamatot, újszerű élmény volt egy ilyen rapes lüktetésű és ritmusú dalra szöveget írni. Nem mellesleg azért is döntöttem a magyar nyelv mellett, mert szokásomhoz híven már a következő lépést figyelem. Már kijött egy angol nyelvű albumom, egy angol nyelvű EP-m, és természetes következő lépésnek érzem, hogy kipróbálom magam a magyarul történő alkotás terén. Annyira élvezem a munkát, hogy jelenleg el se tudom képzelni, hogy visszatérjek az angol nyelvhez, nagy valószínűséggel maradok a magyarnál.
Hogyan formál téged az, hogy a kiszolgáltatottságérzet ellenére felvállalod az érzéseidet és megosztod azokat a hallgatóiddal?
Felszabadítóan. Megerősítő a hallgatóimmal való közvetlen kommunikáció. Ma már úgy érzem, azt sem ciki felvállalni, ha valamivel küszködünk, és a jelek szerint szimpatikus a közönségemnek ez a gondolkodásmód. Jó élmény megtapasztalni ezt a direkt, filter nélküli kapcsolódást. Mindeközben egyre többen hallgatnak, ami kifejezetten jólesik. Pozitív megerősítés azzal kapcsolatban, hogy jó irányba haladok. A szakmai tényezőkön túl a személyiségemnek is jót tesz, hogy bátrabban fejezem ki önmagam.
Milyen alkotófolyamatok során írod a szövegeidet?
Korábban egyedül szerettem alkotni. Otthon kényelmesen, akár hetek alatt készítettem el a dal nyolcvan százalékát, majd elvittem azt egy producerhez, és együtt befejeztük. Az új EP-m azonban más metódussal készült. Egy producerrel, Usztics Pepével csináltuk az EP összes dalát, és hetek helyett mindent rövid idő alatt, egy dalszerző táborhoz hasonlóan „on the spot” tettünk össze. Kihívást jelentett ez a helyzet – például gyorsan kellett elkészítenem a dalszövegeket –, de épp ezért sokat fejlődtem benne. Részben ennek az eredménye az, hogy ma már gyorsan, koncentráltan írok. Korábban úgy készítettem a magyar szövegeimet, hogy kitaláltam egy angol halandzsát, amit aztán átírtam magyarra. Most viszont már eleve magyarul születnek a szövegötleteim, amit nagy előrelépésnek érzek.
Tudsz elegendő időt és figyelmet fordítani a szólóprojektedre a Halott Pénzzel és a Belauval történő koncertezés mellett?
Sajnos nem. Megosztott energiákkal működöm – a Halott Pénzzel végigturnéztam a nyarat, és a Belauval is sok koncertünk volt –, így a szólóprojektemre alig maradt erőm és időm. Ezen a helyzeten változtatni fog az, hogy a Belauval október 26-án búcsúkoncertet tartunk az Akváriumban – ezzel a formációval most egy hosszabb időre egészen biztos visszavonulunk a koncertezéstől. Ez részben elszomorít, hiszen közel állt hozzám a zenekar, nyolc évet végignyomtam a srácokkal. Annak viszont örülök, hogy ezt követően nagyobb figyelmet fogok tudni szentelni mindannak, aminek eddig nem sikerült. Például a szólóprodukcióm élő felállásának. Jövő nyáron minél több fesztiválon szeretném megmutatni a magyar nyelvű, megújult koncertműsorunkat, amit most vasárnap az óbudai koncertünkön is felcsendítünk.
Fotók: Antal Dani/Kultúra.hu
