Az 1604-ben kitört Bocskai István vezette felkelés megfontolásra intette a Habsburgokat. A fejedelem megbízottja, Illésházy István már 1606 elejétől kezdve az osztrák fővárosban tárgyalt Mátyás főherceggel. Az eredmények kedvezően alakultak a magyar fél számára. Eltörlik azt az 1604-ben önkényesen betoldott XXII. törvénycikket, amely korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Előírják a törökkel való békekötést. A következő országgyűlésen nádort kell választani. A Szent Koronát Magyarországra kell hozni. Korlátozzák, sőt megtiltják a jezsuiták magyarországi birtokszerzését. A legfőbb országos tisztségeket a magyaroknak kell juttatni. Bocskai nemesítéseit nem helyezik hatályon kívül. A fejedelem megtarthatja Erdélyt és a Partiumot, illetve megkapja Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyét életének, illetve férfiági utódai életének időtartamára.