„Az este dramaturgiáját az oda-vissza hatás alakítja, a produkció végére az lesz a benyomásunk, hogy a műfajok paritásban voltak, nem pedig alá-fölé-mellé rendelt viszonyban.” Ezekkel a kedvcsináló gondolatokkal csalogatták az érdeklődőket a Magyar Zene Házába szerda este az In Pari sorozat legújabb előadására – s amilyen az ígéret volt, úgy alakult hozzá a művészek közös performansza is.
A Bodor-szövegek a felolvasó, Szikszai Rémusz színművész rendelkezésére álltak, több írás közül választhatott, annak függvényében, hogyan hatott rá az elhangzott zene. A zenészek, Porteleki Áron dobos és Márkos Albert csellós pedig a felolvasott művekre válaszoltak zenés improvizációjukkal.
„Bár van egy meghatározott műsoridő, de annak a dinamikája ott dől el a színpadon. Ez mindig egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom.” – indította a beszélgetést az est moderátora, Láng Orsolya író, költő. Bodor Ádám Kossuth-díjas prózaíró – hallva szövegeit paritásban létezni a zenével – rögtön rá is kérdezett, hogy mi történne, ha három hét múlva egy feltételezett zenei főhatóságtól felszólítást kapnának a művészek, hogy álljanak össze és a nagy sikerre való tekintettel adják elő újra az egy órás műsorszámot.
Márkos Albert szerint a produkció nagy részben megismételhető: „nagyon koncentrálunk, nagyon figyelünk és használjuk a memóriánkat, hogy bármikor vissza tudjuk nyúlni olyasmihez, ami már elhangzott” – mondta. Porteleki Ádám egyetértve zenésztársával, hozzáfűzte, hogy ebben a zenei nyelvezetben van, ami visszahozható. Szikszai Rémusz viszont úgy gondolja az elhangzottak megismételhetetlensége abból is fakad, hogy a kiválasztott szövegek sorrendjére ő már nem teljesen emlékszik. „Azt éreztem, hogy mi itt hárman annyira jól elvagyunk, hogy egész hajnalig tudnánk folytatni – csak nem hoztam az egész kötetet.”
De milyen utat kínálnak a szövegek, hogyan kapcsolódik hozzájuk a zene? Ez nem egy aláfestés, itt – a sorozat címéből is kiindulva – paritásba kerülnek egymással a különböző művészetek. A zenészek dúskáltak a lehetőségekben, éppen ezért „nagyon nehéz hozzáfogni, kiválasztani azt, hogy melyik oldalról közelítsem meg a szöveget, vagy magát az érzetet. Ez egy nagyon furcsa, koncentrált száguldás” – emelte ki Porteleki Áron. Talán a döntéshozás a legfontosabb része ennek a műfajnak, Márkos Albert nagyon jól ismerve a Bodor-szövegeket, pontosan tudta, mikor melyik rész következik, így volt esélye már előre átgondolni, milyen zenei megoldásokhoz fog nyúlni.
„Minden szövegben, magában a nyelvben ott van a zene – számomra ez a gondolat zenéje” – kapcsolódott az elmondottakhoz Szikszai Rémusz.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy Bodor Ádám az írásait a saját gondolkodásából meríti. „Ez az életszemléletem. Ez a gondolkodásom és az események megélése körülötti harmónia.” Ezek az írások negyven-ötven évvel ezelőtt születtek, s annak ellenére, hogy sokan a korabeli társadalmi viszonyok irányából közelítenek feléjük, nem politikai tartalmú szövegek. Bodor Ádám csaknem százötven tárcát írt ebben az időszakban, ezzel megalapozva családja megélhetését.
Vannak olyan előadások, amelyeket sem tartalmában, sem pedig hangulatában nem lehet visszaadni. Talán az In Pari sorozat ezen része is ide tartozik. Erre már csak annyit mondhatunk: sajnálhatja az, aki nem volt jelen.
