„Feydeau talán azért a legnépszerűbb és a legtöbbet játszott vígjátékírók egyike, mert darabjai olyan mérnöki pontossággal megkonstruált szerkezetek, ahol az építőkockák mindegyike a nevetést, a nevettetést igyekszik szolgálni. Ami ezáltal létrejön, az egy teljesen abszurd világ. Névazonosság, félreértések, kabarétréfák, egy hasonmás, egy szájpadlás nélküli ember, folyamatos kavarodás, pikáns jelenetek, az álszent polgári erkölcsök kifigurázása, egyszóval: bohózat, igazi vígjáték” – mondja Rusznyák Gábor, az előadás rendezője. Hozzáteszi, a nevettetés jóleső „kényszere” mellett igyekszik egy saját maga számára is átélhető történetet elmesélni.

„Többféle dolog van, amin nevetni tudunk, és a nevetésnek meg többféle minősége, próbál az ember úgy szórakoztatni, hogy közben ne csak valami pillanatnyi, illékony örömöt adjon.

Ez tényleg egy nagyon-nagyon vicces darab, tele játékossággal, remek színészi alakításokkal, némi infantilizmussal, garantált kikapcsolódás szinte minden korosztálynak.

A pandémia mindannyiunk lelkét megviselte, és még viseli most is, ránk fér egy adagnyi önfeledt szórakozás” – ajánlja az előadást a rendező.

Victor-Emanuel Chandebise és Posche, a történet két „főhősének” megformálója Simon Zoltán színművész. „A konfliktust az szüli, ami a komikum forrása is: két ember, akik külsőleg nagyon hasonlítanak, de minden másban teljes mértékben különböznek. Chandebise jó családi háttérrel rendelkező, felsőosztálybeli fickó, jól menő cége és gyönyörű felesége van. Posche ezzel szemben nagyon mélyről jön, megjárta a javítóintézetet, ahol rákapott a narkóra, de most kapott egy új esélyt az élettől, amit nem akar elbaltázni” – jellemzi karaktereit Simon Zoltán.

„Ha minél igazabbak a helyzetek, minél élőbbek az alakok és valósabbak a problémák, akkor tudunk igazán nevetni: kínunkban, önmagunkon. Egy jó komédiánál színészileg nagyon kiélezettnek, pontosnak kell lenni, hogy működtethessük a darabot.

Rusznyák Gábor ugyan átdolgozta Feydeau bohózatát – ami szerintem igazán jót tesz neki, hiszen ezáltal közelebb hozta a mindennapjainkhoz –, de a váz ugyanaz marad.

Precíziós szerkezetként működnek ezek a bohózatok, minden ajtócsapódás, bejövetel pontossága számít” – részletezte a színművész.

Raymonde Chandebise a fent említett Victor-Emanuel kicsit konzervatív, kicsit unatkozó felesége, akit Czvikker Lilla formál meg az előadásban. „Nagyon jó a kapcsolata a férjével, már-már annyira jó, hogy vágyik valami kis veszekedésre, ezért kitalálja, hogy szeretőt fog tartani, hogy felpezsdítse ezt az unalmasan tökéletes házasságot. Semmi baj nem lenne az életben, és hát, ha már nincs probléma, akkor csinálunk magunknak” – mondta a színművésznő, aki szerint a karakterek és az események pörgése a mozgatórugója egy igazán jó vígjátéknak. „Ahogyan egy pici kis félreértésből egy egész nagy slamasztika keveredik, attól lesz igazán jó és szórakoztató az előadás. E közel háromórás »mulatság« alatt megláthatjuk, hogy mennyire ki tudnak kelni magukból az emberek, mennyire át tudnak változni: gondolunk valakiről valamit, és kiderül az ellenkezője vagy akár olyan sötét titkok is, amikre nem is számítanánk” – részletezte Czvikker Lilla.

Fotók: Gálos Mihály Samu