Többször járt már Magyarországon a Meshuggah, de nem ez az egyetlen ok, ami miatt úgy tűnik, nagyon is szeretnek itt fellépni: majdnem pontosan három évvel ezelőtt ugyanis meglepetés-koncertet adtak az azóta ledózerolt Kultiplexben. Első magyarországi fellépésükön összebarátkoztak az itteni szervezőkkel (a Budapest Rock N? Roll csapatával), akik aztán hiába próbáltak leszervezni egy újabb pesti koncertet, mert túl sokat kért a közvetítő ügynökség. Aztán 2007-ben Szerbiába menet épp erre járt a zenekar, úgyhogy felhívták a magyar ismerősöket, hogy megigyanak együtt valamit ? a magyaroknak viszont jobb ötletük volt: ivás helyett adjanak inkább koncertet. Az ügynökség hallani sem akart a dologról, a Meshuggah viszont hallani sem akart az ügynökség tiltakozásáról, így aznap este fel is léptek a Kultiplex aprócska színpadán ? és annak ellenére teltház volt, hogy a koncert híre csak szájról szájra terjedt.
Az ilyen koncerteknek is megvan a maga varázsa, de azért az sem baj, ha az ember előre tudja, mikor és hova kell mennie, ha nem akar lemaradni. Ezúttal a metálban tavaly is nagyon erős Hegyalja Fesztiválon kaptak másfél órát az Ektomorf és a Motörhead után ? meglepő módon mégsem telt meg a sátor a koncertjük alatt, noha az ember azt hinné, nem áll távol a zenéjük a másik két zenekar táborától sem. Vagy hogy csak miattuk is sokaknak megéri Tokajba utazni.
A Meshuggah, avagy mesüge jiddis szó, bolondot jelent ? és nem is csak jó hangzása miatt ez a zenekar neve: meglehetősen jól leírja ugyanis az együttes zenéjét. Az általában ?matekmetálként? emlegetett stílusukat ?hivatalosan? talán technikás poszt-thrash metálnak lehetne nevezni: az első blikkre kaotikusnak, avatatlan fülekkel akár kakofónnak tűnő zene elképesztően összetett, remekül megkomponált számokból áll ? néha még számoknak sem lehet nevezni őket: a Catch Thirtythree című konceptlemezük például gyakorlatilag egyetlen háromnegyed órás tétel, még ha a cédén számokra is van darabolva ? a hétperces záró számot (Sum) meglepetésre el is játszották a koncerten.
A cingár, kopasz énekes, Jens Kidman kinézetét meghazudtolóan üvöltötte végig a másfél órát, noha a hangja néha elveszett a tökéletesnek nem nevezhető hangzás miatt ? bezzeg a cintányérok mindig hallatszottak, jobban is, mint kellett volna. Viszont a gitárzseni Fredrik Thordendal játéka mindvégig tiszta volt (a legemlékezetesebb talán a Combustionben volt) ? szerencsére, mivel főként rá és a dobos Tomas Haake bonyolult témáira épül a Meshuggah zenéje. Ami élőben még a lemez őrületéhez képest is meglepően magával ragadó és lenyűgöző, ahogyan az összefolyónak tűnő számokból kihallatszanak a mesteri riffek, vagy Thordendal remek szólói. Végül, ahogy általában, eljátszották a Future Breed Machine-t ? ezzel koronázva meg egy csaknem hibátlan koncertet.
