Bolygónk legjobb narrátora, akinek a színes televíziózást köszönhetjük: Attenborough 98

Május 8-án tölti be kilencvennyolcadik életévét Sir David Attenborough. Bitang nehéz elfogulatlanul beszélni róla: talán nincs a világon még egy olyan híresség, akit ilyen egyöntetű szeretet és tisztelet vesz körül, mint a veterán természettudóst. Attenborough egy intézmény, aki milliókat inspirált azzal, hogy a természeti világot behozta otthonainkba, ám innovációinak hatása még annál is meglepőbb, mint gondolnánk.

A hadseregből a képernyőre

1926. május 8-án született a mai London területén, ahol több testvérével nőtt fel, köztük a néhai színész-rendező Richard Attenborough-val. Már gyerekként meghatározó volt a kis David számára a természettel való ismerkedés: az ásványok, a kövületek, illetve az állatvilág felfedezése. Útja egyértelmű volt a természettudományhoz, a geológiához – később, egy 1945-ben elnyert ösztöndíjnak köszönhetően a Cambridge-i Egyetemhez tartozó Clare College padjait koptatta, ahol 1947-ben diplomázott. Ugyanebben az évben aztán a királyi hadsereghez sorozták be, majd azt követően megnősült, és két gyermeke született.

Attenborough 1952-ben csatlakozott gyakornokként a BBC-hez, méghozzá úgy, hogy korábban csak egyetlen televíziós műsort látott. Kis képernyős pályafutását az Állat, növény, ásvány? című kerekasztalvitával kezdte, de hamar elhagyta a stúdió biztos falait: Zoo Quest (Állatkerti kihívás) című sikersorozatában ritka állatokat vitt be a nézők nappalijába, és bebizonyította, hogy az embereket mennyire érdekli a számukra addig ismeretlen állatvilág. Érdekesség, hogy eleinte a televízió vezérei nem tartották kifejezetten „képernyőképesnek” Attenborough-t, de azt is kevesen tudják, hogy a természettudósnak köszönhetjük a színes televíziózást:

Ő volt az is, aki leadta Kenneth Clark művészettörténész és Jacob Bronowski humanista tudós mérföldkőnek számító sorozatait, amelyek a történelmet, a kultúrát és a tudományt korábban soha nem látott módon hozták el a kis képernyőre, de Attenborough felelős tulajdonképpen a Monty Python sikeréért is. Igazi innovátor, aki 1969-ben már programigazgatóként tevékenykedett a csatornánál, és műsorra tűzte a Monty Python Repülő cirkuszát: a kultikus szkeccsműsor aztán humoristák generációit inspirálta, Nagy-Britanniában pedig John Cleese-ék bandája az abszurd angol humor megtestesítőjévé, az ország kulturális DNS-ének részévé vált.

1975-ben aztán a BBC vezetői szerepe alól felszabadult Sir David végre újra azt csinálta, amit igazán szeretett: a feltérképezetlen vadont járta. Ismeretlen törzsekről készített sorozatot, amelyeknek elmerült a kultúrájában: a Salamon-szigeteken például ő is csak egy ágyékkötőt viselt a forgatás közben.

Az Élet a Földön az állatokat természetes élőhelyükön mutatta be korszakalkotó kameratechnikával: becslések szerint világszerte ötszázmillióan nézték a sorozatot. Ez a döbbenetes szám pedig nem csupán az újdonság erejének vagy a látványnak volt köszönhető: a dokumentumfilmes képes volt bonyolult tudományos témákat bárki számára érthetően, mi több, izgalmasan elmagyarázni.

Örök innovátor

Attenborough milliók számára kínálta tálcán a lehetőséget, hogy megismerhesse a világ legritkább állatait és olyan élőhelyeket fedezzen fel, amelyeket nélküle valószínűleg sosem látott volna. Már az 1950-es években filmre vette például a rejtőzködő komodói sárkányt, 2001-ben pedig A kék bolygóval vitte le e nézőket le a tenger mélyére, és mutatta be többek között az örök sötétség furcsa lakóit. Mindig lépést tartott a korral, és támogatta a műsorszolgáltatás úttörő technológiáit. Majdnem kilencvenévesen, 2015-ben ezer láb mélyen filmezte a Nagy-korallzátonyt Ausztrália partjainál, megdöntve ezzel a valaha volt legmélyebb merülés rekordját a zátonyon, de hamar meglátta a streamingben rejlő lehetőségeket is, és elkezdett a Netflixnek filmeket gyártani. Együttműködött a Londoni Természettudományi Múzeummal is egy virtuális valóság projektben, A fagy birodalma II.-t pedig 8K-ban forgatta le.

Napjainkra azonban ezek a szeretett élőlények és élőhelyek veszélybe kerültek, így a fáradhatatlan Attenborough is hangnemet váltott: ma már nyíltan foglalkozik a környezetvédelmi kérdésekkel. Egyedülálló módon azonban nem a bűntudatkeltést használja fel a néző ellen, hanem a befogadható, elgondolkodtató és száz százalékban tudományos megközelítést választja. Néhány éve kiemelt előadóként szólalt fel az ENSZ klímacsúcsán és a davosi Világgazdasági Fórumon, és színpadra lépett a Glastonbury Fesztiválon, hogy a fiatalokhoz szólhasson. 94 évesen indított Instagram-oldalt (amivel egy nap alatt 2,5 millió követőt szerzett), és a YouTube-on is válaszolgatott természetvédelmet érintő kérdésekre.

1985-ben munkásságának elismeréséül az akkori brit uralkodó, II. Erzsébet királynő ütötte Attenborough-t lovaggá, a 2000-es évek elején pedig elnyerte az Order of Merit című kitüntetést, mely kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembereket ismert el a művészetek vagy a tudomány területén. A természettudós pedig egyre többet beszél az állatok élőhelyének szűküléséről, a túlfogyasztás pusztításáról, valamint a műanyagszennyezés és a klímaváltozás hatásairól.

Gyermeki rácsodálkozás

2020 őszén, a Covid–19 járvány kellős közepén jelent meg David Attenborough Egy élet a bolygónkon című könyve és filmje, amely egyfajta személyes tanúvallomás, ha úgy tetszik, karrierösszegzés, ám egyúttal figyelmeztetés is a klímaváltozás drámai hatására. Másfél évvel később Az élet színei című sorozatában aztán újra bolygónk csodáit mutatta be, mégpedig úgy, ahogyan csak ő képes arra: mélységes szeretettel, hatalmas tudással és felébresztve a laikus ember gyermeki kíváncsiságát.

A veterán természettudós sokszor és sokféleképpen próbálta már elmondani, hogy az emberiség rossz irányba halad, méghozzá rohamléptekben. Attenborough egy angol úriember udvariasságával, szelíden emlékezteti a nézőt: mindaz, amit lát, mulandó. Változtatni azonban sosem késő, a remény pedig mindaddig velünk van, amíg tápláljuk azt.