A magát lírikusként aposztrofáló Borbély a rámért sorsból sok műfajú világot teremtett. Regény, vers, színpadi mű hordozza magán a szerző összetéveszthetetlen kézjegyét, a magát összeszorított foggal megtartó, kiábrándult ember vallomásait.
Precíz megfigyelései, világlátása, emberismerete színpadra kívánkozik. Ahogy a szinte élete végéig otthont és egyetemi katedrát jelentő Debrecen színháza több drámáját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot vagy 2015 januárjában – a budapesti Katona József Színház Az olaszliszkai című előadásával egy időben – az Akár Akárki című zenés-táncos-amoralitást, amit ezúttal a Szkéné tűz műsorára Horváth Csaba rendezésében, a Forte Társulat előadásában.
Borbély színpadi műfaj-meghatározásai különösek és újszerűek: szerepel közöttük teológiai-politikai revü, a görög és azt keserűen megcsavaró sorstalan dráma, ami pedig az Akár Akárkit illeti, amoralitásként definiálja azt, előrevetítve ezzel a morál, a szolidaritás, az emberség, a hit teljes hiányát. A leszámolások, kivégzések, véletlenek következményeként bekövetkező halál a középkori moralitásdrámák végletekig lecsupaszított, kifordított és kiüresedett világában jelenik meg. Ezúttal még jelzésértékűen sincs esély egyetlen GPS-koordinátára szűkíteni a helyszínt (mint a Nincstelenekben), a mai valóságot groteszkül tükröző jelenetek az egyetemes emberi állapotokat vázolják fel.
Az Akár Akárkiben a középkori moralitás allegorikus figurái színházi szerepekké változnak. Minden esetben azt tükrözik, ahogyan funkcióvá, fogyasztóvá, konzumlényekké redukálódnak e posztmodern társadalom tagjai, a történeteket pedig a halál motívuma köti egymáshoz.
Legyen szó Borbély írásaiban személyes vagy általános tapasztalásairól, gondolatai örök érvényűségükben torokszorítóan aktuálisak. Talán ez is lehet az oka annak, hogy a Szkénével éppen egy napon, november 18-án mutatja be a Nincsteleneket a dunaújvárosi Bartók Színház Horváth János Antal rendezésében.
Nyitókép: az Akár Akárki című előadás olvasópróbája. Fotó forrása: Szkéné Színház
