Ha valaki Budapesten született, Visegrádon lakik és könyvet írt a Balatonról, miért éppen Szeged a kedvenc helye Magyarországon?
Mert édesanyám szegedi születésű, így tizenöt éves koromig minden nyarat ott töltöttem a rokonoknál. Szeged tele van gyermekkori emlékkel, amelyek elsősorban a Dóm tér, a Hősök kapuja és az anno Április 4. útjának nevezett Boldogasszony sugárút, illetve a Széchenyi tér és a Vasalóház környékéhez fűződnek, mert ezeken a helyeken laktak anyukám testvérei. Öt testvére volt, akiknek a gyermekei és az unokái jórészt ma is Szegeden élnek. A vakáció nagy részét az azóta sajnos elhunyt Tornai Gyuszi barátommal töltöttem, számtalan kalandunk volt szárazon és vízen egyaránt. Tornai és Bornai sokat járt a Tisza parti strandra és moziba, ami akkoriban két forintba került, a SZEOL pályán meccseket és salakmotorversenyeket néztek, de szerették a gokartversenyeket is, amiket a Széchenyi téren rendeztek akkoriban. Nyaranta teljesen átlényegültem szegedivé, megtanultam a helyi tájszólást, őszig csak ö-vel böszéltem.
Vannak a városban olyan helyek, amelyek különösen kedvesek a szívednek?
Igen, például a már említett Tisza-parti strand, ahova gyakran kimentünk Gyuszival. Egyszer annyit csúszdáztam, hogy elkopott a fürdőnadrágom, aztán futottam az öltözőbe, mikor észrevettem, mekkora lyuk keletkezett rajta hátul. Emlékszem az úszóházakra is, amik a nevükkel ellentétben nem úsztak, viszont volt bennük egy fából ácsolt medence, amelyen átfolyt a Tisza, a medence körül öltözők álltak, felettük pedig egy terasz, ahol a napon felforrósodott zsíroskenyereinket eszegettük zöldpaprikával uzsonnára. De említhetném a szabadtéri színpadot is, amihez szintén nagyon sok élményem fűződik, ott láttam például a János vitézt, méghozzá Sárdy Jánossal a főszerepben.
A KFT Szeged című számát is a saját emlékeid ihlették?
Igen, egy kamaszkori szerelem emlékét örökíti meg, és a neves cimbalomművész, Balogh Kálmán is közreműködik benne. Az Édes élet című lemezünkön hallható és hosszú ideig a koncertjeinken is játszottuk.
Mostanában is vissza-visszajársz Szegedre?
Amikor csak tehetem. Idén is voltam már. Ilyenkor valamelyik rokonomnál szállok meg, és bár ők is jól főznek, mindig elmegyek egy étterembe vagy halászcsárdába valamilyen halételt enni. Pontosan tudom, hogy Szegeden hol készül a legjobb halászlé és harcsapaprikás, természetesen túrós csuszával. De nagyon szeretek egyszerűen csak végigmenni a Kárász utcán, bolyongani a színház környékén, a Stefánián, és néha benézni abba a kollégiumba, ahol a keresztszüleimnek volt a szolgálati lakása. Furcsa, de még ma is el tudok csodálkozni, amikor meglátok egy trolit Szegeden, mert az a járat csak később indult, így nem szerepel a gyermekkori emlékeim között.
Bizonyára zenészként is többször megfordultál már a napfény városában. Melyik fellépésedre emlékszel vissza legszívesebben?
A KFT-t a nyolcvanas évektől folyamatosan hívják a Tisza-parti Ifjúsági Házba koncertezni, idén tavasszal zenéltünk ott legutóbb. A Szegedi Nemzeti Színházban két musicalemet is bemutatták, a Mumust már többször is, a Hókirálynő zenéjét és dalszövegeit pedig kifejezetten a színház felkérésére írtam. Nagyon szeretnék egyszer valamelyik együttesemmel vagy musicalemmel a Szegedi Szabadtéri Játékokon is fellépni.
