Boros Gergely: A Balatonnak egymással ellentétes érdekeket kell kiszolgálnia

Szerintem először is tisztázni kéne, hogy a limnológiának semmi köze nincs a citrom angolul kiejtett nevéhez.

Kérése nem megalapozatlan, hiszen a kutatóintézetünk kapujára ki van írva, hogy Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, és én magam is hallok néha töprengő turistákat, hogy ez vajon mi lehet. Tehát a limnológia szó szerinti értelmezésben „tótan”, azaz állóvizek kutatásával foglalkozó tudományág. Tágabb értelmezésben a felszíni édesvizek, tehát például tavak, folyók, patakok kutatásával foglalkozik.

Ami egyre több embert érdekelhet, hiszen az éghajlati változások miatt a laikusok szemében is látványos változások zajlanak felszíni állóvizeinkben.

A klímaváltozás egyre inkább érzékelhető hatásai természetesen a vízi élővilágot is érintik, és a sekély tavakat, mint amilyen a magyarországi tavak többsége, még fokozottabban. Ezek gyorsabban melegszenek fel egy hőhullámban, gyorsabban hűlnek, ha bejön egy hidegfront, kitettebbek az erős szélhatásnak, a hullámzásnak, az anyagbemosódásoknak és természetesen a mederben tárolt vízmennyiség változásainak is.

Milyen szerepe van mindebben az emberi beavatkozásnak?

Összefoglaló néven antropogén hatásoknak szoktunk nevezni minden olyan hatást, ami az emberi tevékenységgel áll összefüggésben. Ezeket az antropogén hatásokat vagy ezeknek egy bizonyos típusát egy bizonyos szintig viszonylag rugalmasan tudja tolerálni a kialakult élőlényközösség, egy részét pedig nem.

Ezeket is kutatják?

Olyan témákat helyezünk a mindenkori kutatásaink fókuszába, amelyek az aktuális környezeti kihívásokra igyekeznek megoldást vagy választ találni. Emellett természetesen vannak olyan hosszú távú alapkutatás jellegű vagy adatgyűjtő tevékenységeink is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megértsük, több évtizedes időtávon milyen folyamatok zajlanak például a Balatonban.

Mi történik az önök által tudományosan feltárt vizsgálati eredményekkel?

Hangsúlyosan törekszünk arra, hogy a vizsgálataink eredményeit és az abból fakadó következtetéseket ne csak a döntéshozói réteggel, állami szervekkel osszuk meg. A megfelelő felületeinken, például a Facebook-oldalunkon vagy a honlapunkon rövid, közérthető állásfoglalások formájában rendszeresen közzétesszük mindazt, ami nagyobb társadalmi érdeklődésre tarthat számot.

Amikor látványosan alacsony a nagy tavaink vízszintje, önjelölt szakértők tömege kezdi riogatni a közvéleményt az online felületeken. Hogy szűrhetjük ki a valóban fontos elemeket a hatásvadász kijelentések közül?

Emiatt van például fontos köztájékoztatási feladatunk és felelősségünk, mert valóban nagyon sok önjelölt Balaton-szakértő, botcsinálta ökológus van, akik ellentmondást nem tűrően állítanak bizonyos dolgokat, anélkül, hogy ehhez megfelelő szakképzettségük lenne. Ezzel szemben a mi kutatóintézetünkben egy csaknem ötven főből álló kutatógárda, a legkülönbözőbb tudományterületek szakértői dolgoznak azon, hogy megfelelő szakmai igénnyel tárják fel az adott témákat. Ez – többek között – azért is fontos, mert mi objektíven, mindenféle külső nyomástól mentesen, tudományos megalapozottsággal dokumentáljuk, hogy mit látunk.

Önök szerint milyen állapotban van a Balaton?

A Balaton egyik legnagyobb problémája jelenleg az, hogy egyszerre több, egymással ellentétes igényt kell kiszolgálnia. Főleg a nyári időszakban innen származik a térség ivóvízellátásának jelentős része, emellett fürdőtó, horgásztó és vitorlázóhely is. Egy nagyon-nagyon vékony, minden érdekelt számára elfogadható mezsgyén kell egyensúlyozni, ha egyáltalán beszélhetünk arról, hogy mi egyensúlyozunk és nem a természet, mert csak a folyamatoknak egy részére van ráhatásunk. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ha sok az alga, és az arra ráépülő tápláléklánc is ennek megfelelően alakul, akkor nyilván sok a hal, nagyon örül a horgász, de ki szeret összefüggő algatengerben fürdeni? Az ivóvízként való használatot sem segíti ez a helyzet, főleg, ha bizonyos típusú algák szaporodnak túl.  

A helyzetet az is befolyásolja, hogy a Balaton medre szinte teljesen körbeépült?  

Tény, hogy a Balaton csak részben természetes ökoszisztéma, a körbeépítésével, a körbekövezésével, a nádasok felszabdalásával, kiirtásával, a szigorú keretek között szabályozott vízszintjével, és hosszasan lehetne még sorolni, inkább a természetes és a mesterséges ökoszisztéma határára került.

Idén ismét látványosan alacsony a vízszint. A közvetlenül a vízfelületre hulló csapadékon kívül honnan jön vízpótlás?

A Balatonnak számos kisebb és nagyobb befolyó vize van, ezek közül a legnagyobb vízhozamú a Zala folyó, ami a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerén keresztül csorogva jut el a Balatonhoz. Emellett több kisebb-nagyobb befolyója is van az északi és a déli parton, míg mindössze egyetlen kifolyója van, a Sió-csatorna. Ez az év nagy részében, sőt az utóbbi években folyamatosan zárva van, és idén még így sem tudták elérni a kívánt vízszintet. Ez a vízhiány nyilván a klímaváltozás egyik aspektusa.

Milyen aspektusa van még?

Jól kimutatható például, hogy a Balaton vízhőmérséklete lassan, de biztosan növekszik. A saját vizsgálataink szerint évtizedenként kb. 0,7 Celsius-fokkal emelkedik átlagosan, ami ugyan nem tűnik soknak, de ha ez a folyamat továbbra is így zajlik, akkor az évszázad végére 4-5 Celsius-fokkal is magasabb lehet a tó átlaghőmérséklete, ami már egy nagyon komoly változás. Visszatérve a klímaváltozás aspektusaira, a legszembeötlőbb az időjárási szélsőségek fokozódása és a csapadékviszonyok átrendeződése.

A mostani tartós aszály a Balaton vízgyűjtő területén is érezteti a hatását. Most nyolcvanegynéhány centin áll a Balaton vízszintje, ami nagyon alacsony.

Ez milyen hatással van a Balaton élővilágára?

Az élővilágot érdekes módon mindez sokkal kevésbé drámaian érinti, mint azt az emberek gondolnák. Nyilván a sekélyebb víz, főleg a sekélyebb parti régióban más élőlénycsoportoknak kedvez, mint a magasabb, de ettől például még alapvetően jól érzik magukat a halak. A nádasoknak pedig kimondottan jót tesz, ha néha szárazulatra kerülnek, majd utána újra elöntésre. A mostani egyébként még nem drámai állapot, a 2000-es évek elején ennél jóval alacsonyabb volt a vízszint.

Mi a drámai változás?

Leginkább abban érzékelhető drasztikus változás, hogy az utóbbi tíz évben növekszik a szokatlanul meleg nyarak és az alacsony vízállású periódusok gyakorisága.

Mit jelentenek a tó számára a hatalmas zivatarok, a hirtelen leeső nagy mennyiségű csapadék?

A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esőnek csak egy kisebb részét tudja elnyelni a talaj, a gyorsan elfolyó víz viszi magával a termőréteget, meg mindent, ami az útjába kerül. A vízgyűjtő városias területeiről a piszok és minden egyéb is a Balatonban köthet ki. Ha éves átlagban nézzük a csapadékmennyiséget, mondhatnánk, hogy annyira nem is drámai a helyzet – pedig az –, és ha ez a csapadék több kisebb eső helyett egy-két nagy vihar formájában zúdul le, még rosszabbul állunk.

Hogyan lehet ezen a helyzeten javítani?

A Balaton vízpótlásának kérdésében nagyon megoszlanak a különböző szakmai álláspontok. Az alternatív vízpótlás lényege, hogy a jelenlegi vízgyűjtő területről érkező vízmennyiséget olyan vízfolyással egészítsék ki, ami jelenleg nem tartozik a Balaton vízgyűjtő területéhez. De ez egy seregnyi újabb kérdést és problémát vethet fel.  

Kik használják az önök kutatási eredményeit?

Igyekszünk a döntéshozókat és a megfelelő állami szerveket is információkkal ellátni, konzultálunk velük, tanácsokkal látjuk el őket. Ebbe beleértendők például a területileg illetékes vízügyi szolgáltatók is, akikkel szoros együttműködésünk van, valamint a vízügyi igazgatóságok országos és területi szinten, akikkel szintén jó és intenzív szakmai kapcsolatunk van. Tehát mind a civilekkel, mind a szakmai közönséggel igyekszünk kapcsolatot tartani. Egy dolgot viszont szeretnék hangsúlyozni: mi nem hatóság, hanem egy kutatóintézet vagyunk.

Ez miért hangsúlyozza?

Mert egyesek gyakran számonkérnek rajtunk olyasmit, ami nem tartozik a hatáskörünkbe. Mi főként alapkutatással, részben alkalmazott kutatással foglalkozó intézet vagyunk. Nincs törvényalkotási jogkörünk, nincs jogosultságunk arra, hogy bárkit hivatalosan számonkérjünk.

Ha meghívnak bármilyen fórumra, legyen az civil vagy szakmai, akkor mindig ott vagyunk. Ha megkérdezik a véleményünket, elmondjuk. Néha még akkor is, ha nem kérdezik meg.

Ami nem megalapozatlan vélemény, hiszen idén százéves az intézet.

Klebelsberg Kuno kezdeményezésére száz éve alapították meg az intézményt, és végül 1927-ben adták át a mostani kutatóintézetet, tehát jövőre lesz száz éve, hogy a kutatók használatba vették ezt az épületet, és elkezdtek itt dolgozni.

Az eredeti helyen dolgoznak azóta is?

Jelenleg az intézmény ugyanazon a helyen és küllemében szinte változatlan formában áll fenn az alapítás óta. Nyilván az infrastruktúra sokat változott az elmúlt évtizedek alatt. A legmodernebb és nemzetközi sztenderdeknek megfelelő műszerparkkal, laboratóriumi infrastruktúrával vizsgáljuk a vízi ökoszisztémákat, beleértve az élőlényközösséget, a vízkémiai paramétereket, vagy akár a vízben lévő esetleges szennyezőanyagokat. Ehhez megfelelő modern analitikai és egyéb infrastruktúra, laborinfrastruktúra áll a rendelkezésünkre.

Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu