Nemcsak attól rendkívüli a Szépművészeti Múzeum Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa tárlata, mert ez az elmúlt fél évszázad legjelentősebb Bosch-kiállítása, hanem azért is, mert a nagyközönség a németalföldi festő életművének közel felét láthatja most egyben. Ámulatba ejtő, hogy olyan művek szerepelnek egymás mellett, mint a brugge-i Utolsó ítélet triptichon, A bolondok hajója, a Királyok imádása, az Ecce homo vagy a Földi gyönyörök kertjéről készített legkvalitásosabb másolat.

Hieronymus Bosch rendkívüli művészetének eredete ma is izgalmas kérdés.

Az életművet ezért nem lehet pusztán önmagában vizsgálni, kell, hogy rálássunk arra a világra is, amelyben e képek megszülettek. A Bosch-kiállítás ezért a műveket a németalföldi mester forrásai, az irodalmi-teológiai művek, a franko-flamand és utrechti miniatúraművészet, a különféle grafikai lapok és iparművészeti tárgyak kontextusában mutatja be. 

Bosch egy átmeneti korban, a középkor alkonyán és az újkor hajnalán élt és alkotott. Hite még közel állt az angyalok és az ördögök világához, ugyanakkor már birtokában voltak a valósághű ábrázolás azon eszközei, amelyekkel a túlvilágot és a pokoli látomásokat realisztikus környezetbe komponálta.

A Bosch-kiállítás első szekciója a mestert szülővárosa, ‘s-Hertogenbosch polgáraként mutatja be. Eközben felmutatja azokat az örök emberi témákat, amelyeket a kor alkotói előszeretettel ábrázoltak. Az értelem tükre fametszet, amely egy német mester alkotása, olyan alapvető kérdéseket tesz fel a nézőjének, mint a ki vagy, miért élsz ezen a világon és a hol leszel a túlvilágon.

A következő szekció nagy durranása a Bolondok hajója, ami tulajdonképpen vizionálja, hogyan látta Bosch saját társadalmát.

A bizonytalanul, kormányos nélkül haladó hajó gyenge jellemű és bűnös lelkekkel van megtömve, így halad az enyészet felé. A hét főbűn közül ezen a festményen megjelenik a torkosság, a bujaság és a fösvénység. A szekció másik két Bosch-festményén, a Kőoperáción és a Szemfényvesztőn az ostobaság és a hazugság tematizálódik.

A németalföldi festőt (saját korához hasonlóan) legintenzívebben a túlvilág és a lélek halál utáni sorsa foglalkoztatta.

Hátborzongató látomások formájában vizionálta a pokolbeli életet, pesszimista világszemlélete miatt pedig csak szűk kivágatot hagyott a mennybeli élet idilli szépségének megjelenítéséhez. A túlvilági látomások négytáblás sorozatból A pokolba vezető folyó és Az üdvözültek mennybemenetele jeleníti meg a két különböző világszférát. Érdekes összevetni ezt a két festményt a szemben levő két Marmion-táblaképpel, amelyeken szintén az őrangyalok által a fény felé emelt lelkek, valamint a pokolbéli folyóban sodrozódó kárhozottak tűnnek fel. Azonban míg az a két festmény az ikonfestészet síkszerűségéből táplálkozik, addig Bosch már térben komponálja a jelenetet. 

Egyértelműen az Utolsó ítélet az egység főműve.

Az oltár bal oldali szárnyán jelenik meg a menny, míg a középső tábla és a jobb oldali szárny a pokolbeli életet vizionálja. A szürreális, abszurd jelenetek Bosch élénk fantáziájáról adnak képet. Lelket kalapáló démonok, kés élén fennakadó mezítelen test, harangba szorult figurák és más szörnyűségek jelennek meg ezen a kompozíción. Ezek egyszerre tűnnek nagyon bizarrnak és félelmetesnek. 

A Bosch-kiállítás következő része a Szentek életével foglalkozik.

Nagyon izgalmas, hogy bár Bosch a kép fő alakjaiban követte az ikonográfiai hagyományt, hogy a figurák felismerhetők legyenek, a részletekben azonban számos újítást alkalmazott. Ezek szokatlanná teszik a képeket. A szürreális, olykor félelmet keltő elemek emlékeztették a nézőt a gonosz állandó jelenlétére, és fokozott éberségre ösztönözték. Remek, hogy a térben egymás mellett látható a Szent János evangelista Patmosz szigetén és a Keresztelő Szent János a pusztában című festmények. E művek színeikben és atmoszférájukban is egészen eltérők. Az evangelista Szent Jánost ábrázoló kép lágyabb, finomabban megfogalmazott, míg a másik képen Keresztelő Szent János ruhájának élénk színe ragadja magával a tekintetet. Az előbbi szent átszellemült arca és az utóbbi melankolikus tekintete is éles oppozíciót alkot.

A Jézus követése egység Krisztus földi megtestülésének misztériumát és a passiót tematizálja.

Csodálatos, hogy egymás mellett szerepel az Ecce homo és a Királyok imádása, amelyek egyaránt a miniatúrafestészet hagyományában gyökereznek. Az Ecce homónál nagyon izgalmas a kép terének tagolása és a háttérben megjelenő atmoszferikus urbánus táj. A Királyok imádása képnél Mária hajának kidolgozottsága, valamint az arany részletek teszik ragyogóvá a kompozíciót. 

Bosch legnyugtalanítóbb és egyben legismertebb alkotása a Földi gyönyörök kertje triptichon, amely úgynevezett conversation piece-ként szolgált a saját korában.

Most a legkorábbi és legkvalitásosabb festménymásolat látható a kiállításon. A festmény képi üzenete még ma sem egyértelmű, de talán nem is kell, hogy minden elemét megfejtsük, elegendő, ha gyönyörködünk a mű egymás mellé halmozott, változatos jelenetsorában. A mű teli van furcsábbnál furcsább figurákkal, amelyek olykor megmosolyogtatnak, máskor pedig elszörnyedünk a látványon. A képet strukturáló kutak különös és igazán organikus formájuk miatt vonzzák a tekintetet. A triptichon a madridi Escorialban őrzött lenyűgöző méretű és szépségű falikárpit segítségével is megidéződik.

A Bosch-kiállítás záró része a művész hatásával foglalkozik, ami nemcsak a kortársait és az új művészgenerációkat érintette, de a következő évszázadban is meghatározó volt a németalföldi festészet fejlődésében. A recepciótörténeti részben mások mellett láthatók id. Pieter Brueghel Bosch stílusában készült kompozícióinak metszetváltozatai, id. Jan Brueghel Aeneas és a Sybilla az alvilágban olajképe és Jacob Isaacsz van Swanenburgh Charon ladikja hátborzongató festménye is. 

A Bosch-kiállítás záróműve Sebastião Salgado kortárs fotográfus Aranybánya, Serra Pelada fotója, amely éppúgy egyetemes sorskérdéseket feszeget, akárcsak a németalföldi alkotó festményei. A hangyabolyszerű, lázasan serénykedő embertömeg arctalan masszaként lepi el a nemesfémbányát. Ez a kompozíció a németalföldi mester képeihez hasonlóan apokaliptikus látványt tár elénk.

A Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállítása április 9-től július 17-ig látogatható.

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu