A brácsa a zenekar hídja

A francia karmester az elmúlt évtizedekben neves európai és japán zenekarok, illetve operaházak zeneigazgatójaként tevékenykedett, a 2018/19-es évadtól pedig a Hamburgi Szimfonikusokat vezeti. A koncerteken Mozart Lucio Silla című operájának nyitánya, Beethoven I. szimfóniája és Berlioz Harold Itáliában című műve hangzik el.

Mozart Lucio Silla című háromfelvonásos operáját 1772. december 26-án mutatták be. A drámai cselekmény az antik Rómába, a város teljhatalmú zsarnokaként uralkodó címszereplő korába visz. A szerelmi szálakkal dúsított történet fiktív, végkifejlete pedig magasztos, hiszen Lucio Silla kegyelmet gyakorló, nemes lelkű uralkodónak bizonyul.

Beethoven csaknem harminc esztendősen írta meg első szimfóniáját, amely későbbi jelentős újításaihoz mérve még az elődök zenei világában mozog, egyes elemeiben azonban már felcsillannak az ifjú titán csak rá jellemző vonásai is.

A versenyművet a szimfóniával és programdarabbal ötvöző Berlioz-mű hőse könnyen azonosítható magával a zeneszerzővel, aki ezúttal egy byroni figura, Childe Harold alakját ölti magára. A szimfónia élményvilága elsősorban Berlioz saját itáliai utazásaira vezethető vissza.

Pénteken, a Pesti Vigadóban a francia dirigens hazájának egyik legjelentősebb 19. századi szerzőjének művét vezényli, Berlioz Harold Itáliában című szimfóniáját, Szűcs Máté brácsaművész közreműködésével. ?Míg a hegedű inkább szólóhangszer, a brácsa ezzel szemben minden közepén van: minden a brácsán fut keresztül. Az összes érzelem, az összes funkció. Nekünk híd szerepünk van. Ez egy csodálatos alázatos munka, aminek soha nincs vége." ? nyilatkozta egy interjúban.