Breuer Marcell a leghíresebb magyar építész, aki A brutalistát is ihlette

Rajongok a csúnya szóval „retró”, megjátszósabb kifejezéssel élve „vintage” bútorokért, ezen belül is a mid-century, azaz század közepi designdarabokért. Letisztultak, kortalanok és funkcionálisak, ráadásul még időtálló anyagokból készültek. Vonzzák a szemet, mégsem hivalkodóak, esztétikusak és játékosak. Két legkedvesebb darabom a – Szomszédok című sorozatban is feltűnt – Borsfay Tamás által tervezett ikonikus krómozott fém állólámpa, méghozzá eredeti állapotában, a másik pedig Breuer Marcell hetvenes években feltehetően utángyártott, így egész biztosan nem eredeti Cesca-székei az étkezőasztal körül.

Krómozott, hajlított lábak és autentikus, természetes rattan ülőfelület és háttámla, kézzel faragott bükkfa szélek. Ezek a székek valódi sztárrá váltak az elmúlt években: az Architecture Digest által bemutatott lakásokban, sztárok és művészek lakásaiban bukkannak fel – persze gondosan kurált környezetben, és néha a nappaliban vagy a dolgozóban fel-fellelhetünk egy Vaszilij-széket is. Utóbbi darab kult státusza az Eames-pihenőfotelével vetekszik, ám kevesen tudják, hogy egy magyar építész fejéből pattant ki a terve – ráadásul egy biciklibaleset után.

Brutalista, Pécsről

Az Adrien Brody által alakított, II. világháború után Európából New Yorkba menekülő Tóth László karaktere fiktív karakter. A brutalista című film egy emigráns magyar építészről szól, aki új hazájában a csúcsra jut: Brady Colbert rendező hosszú ideig kutatta történészekkel karöltve, hogy mely valós magyar művészről mintázza főhősét. Végül három bevándorló építész történetét gyúrták össze, ezek egyike pedig a hazai közbeszédben kevéssé ismert pécsi születésű Breuer Marcell, aki noha 1920-tól nem Magyarországon élt, élete végéig hibátlanul beszélt az anyanyelvén.

Már gyerekként művészi képzést kapott: egy ideig festőművésznek készült, de kitanulta az asztalosságot is, hogy baj esetén is legyen miből megélnie. Breuer egy időben emigrált Teller Edével, Neumann Jánossal és Szilárd Leóval, és ugyanúgy a Németországban töltött évek után, a nácizmus elől menekülve emigrált Amerikába.

A Bauhaus tanulója, majd professzora, az építészet és a formatervezés világhírű mestere lett. Tanított a Harvardon, miközben vezette saját építészirodáját a Madison Avenue-n.

Ő volt az, aki először tervezett csővázas bútort, mégpedig a már említett Vaszilij néven világhírűvé vált ülőalkalmatosságot, melynek ihletője nem más volt, mint egy emlékezetes esés egy bicikliről. Breuer ugyanis a perecelés után elgondolkodott: mennyit bír ki vajon a kerékpár kormánya? Anyaga könnyű és hajlékony, jól formálható és esztétikus: a belőle megálmodott székek esetében pedig nem a lábak hordozzák a terhet, hanem maga a konstrukció, az anyagban rejlő húzó- és nyomóerő.

A Cesca- és a Vaszilij-szék ma féltett múzeumi darabok. Utóbbi egyébként Vaszilij Kandinszkijról kapta a nevét, és érdekesség, hogy a festőművészt is annyira lenyűgözte a szék, hogy saját dessaui irodájában is elhelyezett belőle egyet.

Az amerikaiak a huszadik század derekán éheztek az újdonságra, Breuer funkcionális, mindamellett esztétikus darabjai pedig játszottak a fénnyel és az anyagokkal, emellett pedig masszívak és praktikusak is voltak. A bútortervezés mellett a magyar építész ráadásul olyan jelentős épületeket tervezett, mint a New York-i Whitney Múzeum, a washingtoni építésügyi minisztérium vagy az UNESCO párizsi székháza, a Szent János-apátság Collegeville városában, illetve a francia Alpokban lévő flaine-i síközpont. Épületei között vannak templomok is, amelyek egészen különlegesek, ugyanis egyszerre testesítik meg a modern, funkcionalista 20. századi építészeti megoldásokat és a gótikus katedrálisok keltette ég felé, Isten felé törekvés érzetét.

A modernizmus nem múló trend

Breuer Marcell azért kapta meg a brutalista jelzőt, mert a Bauhaus-iskola diákjaihoz hasonlóan ő is szerette a nagy betonfelületeket. Saját lincolni otthona is jó példa erre, ahol második feleségével, Connie-val és két gyerekükkel, Tamással és Francescával élt. A Budapesti Műszaki Egyetem 1968-ban díszdoktori címet adományozott az építésznek, akit barátai második keresztneve után csak Lajkónak hívtak, és akinek Amerika-szerte és számos európai országban is van épülete, csak pont Magyarországon nincs. Kiegyensúlyozott ember volt, sokat dolgozott, sokat utazott, szerette a mozit is, a nagy baráti társaságot, akiknek rendszerint gulyáslevest főzött az otthonában tartott összejöveteleken. 

Breuer Marcell 1981-ben hagyott itt minket. Szinte hihetetlen, hogy hiába ő a világszerte leghíresebb építészünk, mégsincs megvalósult épülete Magyarországon, korábban pedig az általa tervezett tárgyak is alig jutottak el hozzánk. Erre is van magyarázat: az építészeti munkák a '30-as években váltak egyre hangsúlyosabbá számára, és noha 1934-ben visszatért Magyarországra, itthon nem tervezhetett.

Amerikában kamatoztatta hát a zsenialitását, ahol értékelték újító szellemét és azt, ahogy virtuóz módon ötvözte a funkciót és az esztétikát, a fénnyel és az anyagokkal való kreatív játékát. Emlékezzünk csak A brutalista azon jelenetére, amikor Tóth László megmutatja, hogy az általa tervezett falak hogyan engedik be a fényt!

A Bauhaus szellemében készült bútoroknak és házaknak a mai napig hatalmas rajongótáboruk van. Breuer Marcell pedig szentül hitte, hogy a modernizmus nem múló divathóbort, hanem hozzáállás: az anyag, a funkcionalitás és a szépség tisztelete. Az idő pedig őt igazolja. A Vaszilij- és Cesca-székek, valamint ezen ikonikus darabok replikái és utángyártott darabjai ma is aranyáron kelnek el a designpiacon, műveibe pedig olyan európai és amerikai múzeumokban futhatunk bele, mint például a Pompidou-központ, ahol székei pont egy másik nagy újító polihisztorunk, Moholy-Nagy László szomszédságában pihennek.

Címlapfotó: Breuer Marcell építész és formatervező és családja 1960 körül. Fotó: Fotó: Antoine Lorgnier/Hans Lucas/Hans Lucas via AFP