A százhalombattai Téglagyári-völgy déli szélén idén augusztusban átadott szilárd burkolatú út- és lépcsőrendszer az egyre jobban beépülő Turul utca és a Szent László út közötti közlekedést szolgálja. Mivel a terület már ismert régészeti lelőhelyek között fekszik, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) az építkezés földmunkáival párhuzamosan régészeti megfigyelést írt elő.
A Matrica Múzeum régészei folyamatosan nyomon követték a csapadékvíz-elvezető árkok kiásását, az úttest alapjának humuszolását (a felső földréteg gépi eltávolítását). Régészeti jelenségekkel sajnos egyszer sem találkoztak, egy olyan időszakban azonban, amikor éppen nem volt régész a munkaterületen, az építő cég egyik figyelmes gépkezelője egy partoldalban szinte ép bronzkori korsót talált, amelyet azonnal átadtak a múzeumnak.
A korsó valószínűleg másodlagos helyzetben, az eredeti temetkezési helytől távolabb került elő, a korai bronzkorban, nagyjából 4000 évvel ezelőtt itt élt közösség (az úgynevezett Nagyrévi kultúra) hagyatéka. Ez a népesség hozta létre az első települést a Téglagyár feletti löszmagaslaton. Szép adalék a korabronzkori battai emlékanyaghoz a Kocsánykertből beadott agyagkorsó.
