Bronzkori leleteket találtak Jászszentlászló határában

Wilhelm Gábor elmondta: a kecskeméti múzeum munkatársai a Magyar Nemzeti
Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából folytattak megelőző feltárást a
területen. A szennyvíztisztító telep bővítését megelőző, mintegy kétezer
négyzetméteren folytatott régészeti munkák jelentősége, hogy egyrészt korábban
nem végeztek Jászszentlászló területén feltárást, másrészt egy olyan korszak
emlékanyagát sikerült megtalálni, amelyből az elmúlt időszakban szinte
egyáltalán nem kerültek elő leletek ebben a régióban. Ráadásul erről a
korszakról nincsenek írásos emlékek, így viszonylag keveset lehet tudni az
akkori népességről és az őskori kultúráról.

A régész szerint a nagyjából Kr. e. 1100–1000-es években feltehetően nem lakták nagy számban ezt a területet, így kevesebb késő bronzkori település létesült, szemben a Dunántúllal vagy a Tiszától keletre, ahol jobban benépesült a vidék.

Wilhelm Gábor hangsúlyozta: a lelőhely kis mérete ellenére nagyon sok információval szolgál a szakembereknek. Kiemelkedően sok a korabeli leletanyag mind az elfogyasztott állatok csontját, mind az összetört edényeket, kerámiadarabokat tekintve. Ezek mellett viszonylag nagy számban találtak őrlőkőtöredékeket és fémtárgyakat is. Ebben az időben már magas szintű fémmegmunkálás volt jellemző, ennek emléke az a teljes épségében megmaradt egyszerű bronztű is, ami feltehetően a ruha összetartására szolgált – tette hozzá.

A régész kiemelte azt a 14 tagból álló gödörsort is, amely egy erődítmény vagy egy komolyabb települést védő kerítés nyomára utal. A teljesen szabályos, közel egy méter átmérőjű, kerek gödrök egymástól valamivel több mint két méterre helyezkednek el, és egy teljes sort alkotnak.

A leletek közül kiemelkedik még az a miniatűr, nagyjából 4-5 centiméter hosszú, díszítetlen, téglaszínű agyagkanál is, amelyről egyelőre nem tudják a szakemberek, hogy étkezési célra használták vagy esetleg egy korabeli gyermekjátékot találtak.

A feltárt emlékek alapján a régészek rekonstruálni tudják a területen élők mindennapjait, akik nagy valószínűséggel agrártevékenységet folytattak: művelték a földeket és állatokat tartottak. A tárolóvermek és az őrlőkövek is arról tanúskodnak, hogy a talaj akkoriban kiválóan megfelelt mezőgazdasági célokra, míg az állatcsontok azt bizonyítják, hogy jelentős volt a szarvasmarhatartás.

A leletanyag a feldolgozását követően a Kecskeméti Katona József Múzeumba kerül.

Fotó: Baon/Vajda Piroska