Bruce Springsteen kiadatlan albumai új fénytörésbe helyezik a Főnök karrierjét

A filmbeli dealer megjegyzi: Tudom, ki maga. Erre azt feleli Springsteen: Akkor már ketten vagyunk. Azaz Springsteen is tudja, ki ő: olyan igényes előadó, aki nem dalokban, még csak nem is lemezekben, hanem életműben gondolkodik. Legalábbis ez juthat eszünkbe a Tracks II: The Lost Albums című hétlemezes gyűjteményéről, amely az 1998-as Tracks című box set folytatása. Az 1983 és 2018 között felvett, eddig kiadatlan dalokat Springsteen hét tematikus albumra osztotta fel, amelyek karrierjének különböző szakaszait idézik meg. Ha ez nem lenne elég bonyolult, akkor fokozzuk: a hét kiadatlan lemezből készítettek egy dupla válogatást is, Lost And Found – Selections From The Lost Albums címmel, hogy azok is kapjanak egy kóstolót, akiknek a hétfogásos menü túl sok lenne. Az első Tracks megjelenése után sokáig találgatták a rajongók, hogy Springsteen mikor adja ki a folytatást.

2017-ben azt nyilatkozta a Vulture magazinnak, hogy a felvételek azért nem jelentek meg, mert nem érezte őket „létfontosságúnak”, még akkor sem, ha tetszettek neki, és élvezte a stúdiómunkát is. Azonban a 2020-as Covid–19-járvány idején átkutatta az archívumát, hogy véget vessen az elveszett kilencvenes évek történetének. Majd hozzátette: a Tracks II is teljes értékű felvételeket tartalmaz, amelyek közül jó néhányat még annak idején mastereltek is. A dalokról úgy szereztek tudomást a rajongók, úgy alakult ki a legendájuk, hogy Springsteen sokat eljátszott közülük a barátainak.

De nemcsak őket tudta remekül kiválasztani, hanem tökéletes ízléssel válogatta ki az ellenségeit is, azokat a szórakoztatóipari mogulokat, akik normális ügymenetben képzelték el a lemezkiadást: promóció, album, turné, kassza. De ő egyszerűen azt mondta, hogy mégsem jelentet meg bizonyos lemezeket, hiába töltött heteket a stúdióban, hiába tudta volna bármelyik baseballstadiont megtölteni naponta többször is. Az albumok – vagy éppen a dupla válogatás is – persze más fénytörésbe helyezik a karrierjét, annak is alapvetően a kilencvenes éveket érintő szakaszát.

Talán még most sem fogtuk fel: valaki egyszerre hét albumot ad ki, nyolcvanhárom dallal. Ez már önmagában is zavarba ejtő ambícióról árulkodik, arról nem is beszélve, hogy első osztályú lemezekről van szó, melyek méltók az életmű egészéhez. 1992-ben olyan már volt, hogy egy nap két sorlemezt is kiadott Springsteen (Human Touch, Lucky Town), na de hetet egy csapásra? Az 1998-as Tracks afféle ládiafiából előkerült dalok válogatása volt, amelyeket a rajongók követeltek ki, de a 2025-ös ládafia már megkomponált albumok gyűjteménye. Érezhető persze, hogy Springsteen kísérletezik ezeken a felvételeken, a dalok mégsem csak anyagtanulmányok, műfaji próbálkozások, hanem integráns részei az életműnek. A lemezek egy-egy nagy történetet mesélnek el, feltárva azt az időszakot, amikor Springsteen otthagyta anyazenekarát, az E Street Bandet, és Los Angelesbe ment, hogy új életet kezdjen.

Ezekben az években két világ, a grunge és a country közé szorult. Vele fordítva történt minden: amikor leborult volna elé a grunge korosztály, ő nem kért az alternatív rock nagy boomjából. Amikor kedve támadt, eljátszott a hiphoppal és a countryval is, de ezeket a stílusgyakorlatokat finoman integrálta a saját világába. Mivel a nyolcvanhárom számos hatalmas zenés dosszié tanulmányozásához idő kell, első körben a Selections From The Lost Albums című dupla válogatást ajánljuk. Az itt hallható dalok is alkalmasak arra, hogy elmeséljék Springsteen elveszett éveit, amelyek alatt a Boss csak azért tűnt el, mert dolgozott.

Megírt hát hét lemezt, többek között olyan remek dalokat, mint a Faithless című spirituális westernzene, de ott az Inyo című szintén countryzsánerű ballada, vagy az Elvist idéző Follow That Dream.

Nincs por, a függönyök sem sárgultak meg, és ha kinyitjuk az ablakot, a végtelen amerikai tájra látunk. És ott a garázs is, nyitott ajtóval, s benne áll ez a bizonyos 305 V8-as Chevrolet.