A Tilos rádió és a Tan Kapuja Buddhista Főiskola felől jövő, 1998-ban alakult formáció, úgy tűnik, megérkezett valahova. Az univerzális hülyeség és gyors szövegírás bajnokainak színpadi show-ja hibátlan, a rajongótábor tökéletesen elsajátította, és ordítja a követhetetlen, ám szellemes, rendszer- és szponzorkritikus számaikat. Ebből a lázadásból talán már csak az instrumentalitás felé van fejlődés, mert igazán jól mutatna a színpadon pár hangszer, és kevésbé volna unalmas a dadogós rákendroll.
 |
| Belga |
Néhány szám erejéig csatlakozott egy billentyűs, és az a kis élőzene kellett, mint egy falat kenyér, fel is dobta a produkciót. Nincs mese, önmagában a rap leül negyven perc után, nekem, de a Belga közönsége, a fanatikusok biztosan elviselnének belőle fél lábon akár egy háromnapos fesztivált. Dj Titusz, az egyetlen zenei alap egyébként nagyon jól pakolja a lemezeket, kivételesek a szettjei, azzal semmi gond, hiszen ezért járt mindig is a főváros népe szívesen a partijaira. A VOLT-on is formában van, táncoltatni akar, és ha lehet, még befelé fordulóbb, mondhatni: halálosan nyugodt, fát lehetne vágni a hátán, szemben a szövegmondókkal, akik meg éppen túlmozgásosak és koordinálatlanok a színpadon. Tulajdonképpen ez a kontraszt a "három hülyével" a produkció szexepilje, olyan, mint egy párbeszéd, és ebből a dialógusból indul mindig a következő etap.
Kicsit körülményeskedve beindul a zenegép, miközben Bauxit, Mégötlövés, vagy Tokyo verbálisan lábjegyzetel a Dj-nek, illetve megjegyzéseket tesz, felvezet, történetmesél, interaktív játszóházat működtet a közönségnek, aztán persze rappeli az újabb és az ősi Belga-számokat. A metaslágerek, mint az Az a baj, a Gépkocsi, a Zsolti a béka, meg pláne a Petőfi rádió által szétjátszott Boros meg a Készüljél fel a hangulatra osztatlan sikert arat. Na jó, a többi is, és tulajdonképpen attól kezdve, hogy megjelenik a három show-man, bugyikék diszkóöltönyben, fehér sísapkában és napszemüvegben a színpadon, lelőhetetlen a lelkesedés. Rappelhetnének népdalokat is.
 |
Apropó, a legjobb, a Magyar nemzeti hiphoppot című dalt hiába követeli a közönség, még a második ráadásban sem játsszák el. Talán nem engedték nekik, mert így is túl sokat kritizálták a magyarokat, dehát a belgák már csak ilyenek. Mégötlövés az egyetlen előadó, aki nem rebeg hálát a szervezésnek, sőt a feltartott középső ujjával integet, és fallosznak használja a mikrofont. Szóval botránygyerekek, de a jobbik fajtából (ez nem politikai megjegyzés volt), meggyőződéses szabadság- és gondolkodáspártiak. És azért sztárok, mint az látható. Nem is értem, hogy Titusz miért nem önteti vinilbe a művészi mixeit, annyival elegánsabb volna, mint az ezüst CD-lemez.
És mint említettem, az est főműsorszáma, a szintén forradalmár kaliforniai rapperek, a Deliquent Habits tagjai is kifejezték elismerésüket két tequila között.
