(MTI) - A megemlékezésen beszédet mondott Norbert Lammert, a Bundestag elnöke, aki arra figyelmeztetett, hogy a szabadságot, a demokráciát, a toleranciát és az emberséget minden nap újra és újra ki kell vívni és meg kell védeni.
1937 júliusa és 1945 áprilisa között Európa szinte minden országából összesen mintegy 250 ezer embert hurcoltak Buchenwaldba. Közülük 56 ezren haltak meg: meggyilkolták őket, éhen haltak, megfagytak, nem bírták erővel a kényszermunkát, vagy orvosi kísérletek áldozatai lettek. A koncentrációs tábort a nácik 1945. április 8-án részlegesen kiürítették. Az evakuálást nem tudták befejezni, mert a foglyok fellázadtak, így már ők fogadták április 11-én a felszabadítóként érkező amerikai katonákat.
Fiatal diákként Buchenwald foglya volt az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre is, aki részben a táborban játszódó önéletrajzi regényéért, a Sorstalanságért 2002-ben részesült az elismerésben. Ugyancsak a táborban raboskodott a magyar származású Nobel-békedíjas író, Elie Wiesel, valamint a többi között Ernst Thalmann német kommunista vezető, Léon Blum volt francia kormányfő valamint Jorge Semprún spanyol író, aki szintén beszédet mondott a vasárnapi megemlékezésen. Az író visszaemlékezett a foglyok fegyveres lázadására, így a többi között arra, hogy német fegyverekkel és páncélöklökkel vonultak az érkező amerikai katonák elé. Ő maga akkor 22 éves volt, és egy páncélököllel volt felszerelkezve. Semprún beszédét a túlélők hangos tapsa kísérte.
Buchenwald gyászos története azonban a felszabadítással nem ért véget: a szovjet megszállási övezetbe került tábort nem szüntették meg, hanem 1945 augusztusától 1950-ig az NKVD, a szovjet államvédelmi hatóság működtette. Hivatalos szovjet adatok szerint 28 ezer foglyot őriztek itt, közülük 7113 halt meg.
Buchenwald területén 1958 óta múzeum és emlékhely található.
