Balog Zoltán búcsúbeszédében kiemelte: ha a 21. század magyarjai erős közösséget akarnak alkotni, akkor újra kell élniük a népi hagyományt, nem valamilyen foszladozó nosztalgiából, hanem mint a megmaradás és gyarapodás egyik fontos zálogát. A miniszter szerint mégis elmaradt a katarzis, amit az író kevésbé magának, sokkal inkább a nemzetnek kívánt. Annak a sokaságnak, országlakóknak és azon kívülieknek, akiket 1990 után annyira nemzetnek kívánt látni. Elmaradt a katarzis: a közös megérkezés a demokráciába, a megtisztulás élménye, és a közös alapról indulás akár sokfelé is ? emlékeztetett a miniszter, idézve Csóri Sándor kérdését is: ?Lehet olyan demokráciára bármit is építeni, mely együtt él a vérbírókkal??. Balog Zoltán elmondása szerint hamar Csoóri Sándor lett ?az, aki nem jó?. ?Tiltakozó aláírások, ellencikkek százai, és máris kiröpítették közösségi lelkiismeretünk státuszából Csoóri Sándort azok, akiket zavart az ő közösségi lelkiismerete? ? idézte fel. Mint hozzátette: nem engedték, hogy médium legyen az, aki korábban egyszemélyes intézményként volt jelen a belvárosi asztaltársaságban és a lakiteleki népi sátorban is: ?Csoóri nem lehetett az ünnepelt?.

DSC_5324_Copy

 

A miniszter kiemelte, hogy a véleményvezérek ?a legnagyobb vadra lőttek?, és sok nagyságot is megtévesztett a történelmi sebek kimondhatatlanságával operáló korszellem. Csoóri Sándornak elevenek maradtak sebesülései, mert akit szimbólumnak tartottak, az nem volt sebezhetetlen: ember volt. ?És szabad maradt mégis, belülről szabad, az utolsó pillanatig, az utolsó évek közéleti magányában is. Miközben a részvétel és a tanúskodás mindennapi igénye ? melyet Móricz Zsigmondban úgy csodált ? soha nem hagyta el? ? hangsúlyozta. ?Életem egyik nagy ajándéka, hogy (…) odakerülhettem a közelébe, meghallgatott, kíváncsi volt rám, hallgathattam és hallgathattunk és együtt aggódhattam azokkal, akik szeretik. Belenézhettem távolodó tekintetébe, foghattam haldokló kezét? ? idézte fel Balog Zoltán. Csoóri Sándor élete önálló műfaj, érdekcsoportba, osztályba, politikai táborba nem sorolható létezés. Még akkor sem, ha mindig a magyarokkal volt ? búcsúzott a nemzet művészétől az emberi erőforrások minisztere.

DSC_5428_Copy

 

?Ki kell csikarnunk a történelemtől a szabad gondolkodás és az igazmondás jogát, nincs más választásunk? ? idézte fel Kósa Ferenc filmrendező a hatvanas évek elején, első találkozásuk során mondottakat Csoóri Sándortól. Hozzátette: aznap életre szóló barátságot kötöttek, áttekintették a magyar történelem sorsdöntő pillanatait és az arról való vélekedésük is nagyon közel állt egymáshoz. Szólt arról, hogy akkor pontosan érzékelték: olyan korban és országban éltek, amelyben az embertelenség erői messze felülmúlják az emberségét és a Trianonban megcsonkított ország, valamint a történelem által megtöretett nemzet erőinek szinte semmi esélye a politikai hatalom vérvörös diktatúrájával, az országot megszálló hadsereg irdatlan katonai erejével szemben. ?Költő vagyok, nem tudom és nem is akarom a mindenáron való túlélés logikája szerint elképzelni az életemet, se belegabalyodni, se beledögleni nem akarok a megalkuvások kényszereibe. Hitem szerint a katonai és politikai logikával szemben léteznie kell valamiféle emberi logikának is, mert az ember sokkal több annál, mint a történelmi tények és társadalmi viszonyok összessége? ? adta közzé Csoóri Sándor hatvanas évek elején mondott szavait Kósa Ferenc.

DSC_5569_Copy

 

Azt is felidézte, hogy Csoóri szerint az írónak nem részvétre vagy rokonszenvre van szüksége, hanem az olvasó szabadságára és szabadnak lenni annyi, mint mást felszabadítani. Mint a rendező felidézte, az évtizedek során sok filmnovellát és forgatókönyvet írtak együtt, az első ilyen a Tízezer nap volt, amelyben nevén nevezték az 1956-os forradalmat, azon nem voltak hajlandóak változtatni, emiatt a hatalom betiltotta az alkotást és Kósa Ferenc emiatt sokáig a lét és nemlét határán tengődött. ?Ezekben az életveszélyes időkben leginkább te tartottad bennem a lelket és később még számos közös filmet készítettünk együtt és Sára Sándorral, de szinte valamennyi filmünkkel meg kellett ütköznünk a korabeli cenzúra hatalmával. Ez volt az ára annak, hogy tisztességes emberek és tisztességes magyarok maradtunk, erről tanúskodnak közéleti küzdelmeink is? ? szögezte le a Kossuth-díjas rendező Csoóri Sándor búcsúztatásán.

Forrás: MTI

Fotó: Csákvári Zsigmond