Búcsú Miloš Formantól

Ha csak a legfontosabbakat kívánjuk hangsúlyozni, azt kell mondanunk: Miloš Forman Oscar-díjas filmrendező volt és számos egyéb elismerés tulajdonosa, a csehszlovák új hullám meghatározó alakja, aki nemcsak Európát, hanem az egész világot és még Hollywoodot is meghódította. Ám ha részletesebben szeretnénk megragadni, milyen is volt ő, akkor úgy kell fogalmaznunk: Miloš Forman ? aki olyan filmeket készített, mint a Tűz van, babám!, a Száll a kakukk fészkére, a Hair vagy az Amadeus ? olyan rendező volt, aki színészként és forgatókönyvíróként is megállta a helyét, aki összetéveszthetetlenül egyéni látásmóddal alkotott és úgy volt képes filmre vinni a kisemberek drámáit, ahogy talán senki más. Nemcsak egy korszak kiemelkedő alkotója volt, hanem egy éveken és határokon könnyedén átlépő, bátor szónok, aki a hétköznapi emberek sorsán keresztül is képes volt láttatni a rendszer hibáit.

Miloš Forman 1932-ben Jan Tomáš Forman néven született a Közép-Csehországban található Čáslavban. Igen fiatalon elárvult, mert a szüleit a cseh ellenállásban való részvételük miatt megölték az auschwitzi koncentrációs táborban. Ő és bátyja a rokonokhoz kerültek, így Miloš Forman Poděbrady város árvák számára létrehozott iskolájába járt, ahol olyan barátokra tett szert, mint Václav Havel cseh író, politikus, előbb csehszlovák, majd cseh köztársasági elnök és Ivan Passer filmrendező. Felsőfokú tanulmányait a prágai színművészeti főiskolán végezte, ahol forgatókönyvíró, dramaturg szakon végzett, majd a televízióban, illetve színházakban dolgozott. Első mozgóképei dokumentumfilmek voltak, melyekben a fiatalokra koncentrált, 1963-ban azonban elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Fekete Pétert, mely egyenes úton vezette a csehszlovák új hullám tagjai ? Jiří Menzel, Věra Chytilová, Jan Němec, Evald Schorm, Jaroslav Papoušek, Ivan Passer ? közé.

A csehszlovák új hullám alkotóit ?a köznapi valóság korábban kevéssé mutatott rétegeinek bemutatása kapcsolja össze. Annak a kiáltó ellentétnek pontos és kritikus, sokszor humorral teli ábrázolása, mely a hazug, patetikus szocialista elvek, ideák és a cseh, illetve szlovák kisemberek mindennapjai közt feszült. A csehszlovák új hullám filmjei hitelesen, egyszerűen, a cinema vérité (olyan filmművészeti irányzat, melyben a kamera a valóság rögzítésének eszköze ? a szerk.), a dokumentarista eszköztár, a vígjáték, olykor pedig a szürrealista vagy szimbolikus ábrázolás jellemzőinek felhasználásával mutatják be a ?szocialista kispolgár? kisszerű világát, apák és fiúk lehetetlen, ügyetlen kapcsolatait, a közösségi élet kiürült rituáléit, ünnepeit. Azt a kommunikációs csődhelyzetet, mely a legtöbb szocialista ország kis- és nagyközösségeit akkoriban jellemezte.?

(A csehszlovák új hullámról ITT olvashattok részletesebben.)

A cseh irodalomra, különösen Jaroslav Hašek és Bohumil Hrabal műveire jellemző groteszk látásmód, valamint az együttérző humor tetten érhető Miloš Forman három korai, ugyanakkor korszakalkotó filmjében, a Fekete Péter, az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! című alkotásokban. Már e filmek láttán is megállapíthatjuk: Miloš Forman ?pontosan, árnyaltan, kritikusan, mégis megejtő humorral, melegséggel ábrázolta hőseit: kisvárosi kamaszokat, szövőgyári munkáslányokat, tűzoltókat?. Filmjeiben, melyek gyakran klasszikus vígjátéki helyzetekre épültek, helyet adott az amatőr szereplőknek, ő maga pedig kétségtelenül a csehszlovák új hullám egyik legjelesebb képviselője lett. Ám a nemzetközi hírnévre sem kellett sokat várnia: az 1965-ös Egy szöszi szerelmei, valamint az 1967-es Tűz van, babám! című filmjét is jelölték Oscar-díjra. Utóbbi alkotás azonban sajnos évekig dobozban állt, miután a csehszlovák kultúrpolitika betiltotta. Egy évvel a Tűz van, babám! elkészültét követően, 1968-ban, a szovjet, illetve a ?baráti országok? hadseregeinek bevonulása után Forman elhagyta Csehszlovákiát: az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

A kezdeti nehézségek ellenére új hazájában is rendezni kezdett: 1971-ben elkészítette a fiatalok problémáival foglalkozó Elszakadás című vígjátékot, mely elnyerte a cannes-i filmfesztivál Nagydíját. Első nagy tengerentúli sikerét mégsem ezzel a filmmel, hanem Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének filmadaptációjával aratta 1975-ben. Az alkotás öt Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb rendezésért járót is. Forman ezt követően, 1979-ben filmre vitte a Hair című musicalt, amely a humoron és a magával ragadó zenén kívül komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Ezt 1981-ben a Ragtime, ?84-ben pedig a Mozart életét feldolgozó Amadeus követte, amely mind a közönséget, mind a szakmát lenyűgözte és nyolc kategóriában hozta el az Oscar-díjat.

Miloš Forman tehát az Egyesült Államokban is hamar megmutatta tehetségét, de van még valami, amit nem szabad elfelejtenünk: szinte az utolsó pillanatig filmezett. Rendezőként, színészként, forgatókönyvíróként és producerként is tevékenykedett, munkáiból pedig mindig kitűnt a benne rejlő tehetség. ?Miloš Forman rendkívül egyéni módon volt képes látni az emberi életet, annak változásait, hányattatásait, abszurditásait, színeit és szépségeit pedig mesteri módon tudta ábrázolni? ? mondta róla Ilja Smíd cseh kulturális miniszter, ezzel a megállapítással pedig képtelenség vitatkozni. Miloš Forman ugyanis valóban páratlan látásmóddal alkotott, ennek köszönhetően pedig bárhol a világon megállta a helyét. Olyan filmkészítő volt, aki bártan szembeszállt a hatalommal és szót adott a kisembereknek. Olyan, aki humorba bújtatta a kritikát és a fájdalmas valóságot. Olyan, akinek minden filmje kincs. Olyan, akit sosem fogunk elfelejteni.

Tóth Eszter

Forrás: Oxford Filmenciklopédia/Film- és médiafogalmak kisszótára/wikipedia.org