151 éves idén Budapest, a kerek évforduló tavaly volt – a Standby Projekt számára az idei egy alternatív emlékév. Azokat a kortárs festőket gyűjtötték össze, akiknek inspirációt jelent Budapest, akik a városi létezést ragadják meg képeiken.

Bács Emese Ki vagyok én.jpg
Részlet Bécs Emese Ki vagyok én? című képéből. Forrás: Standby Projekt

A kiválasztott művészek közül néhányan nagyobb távlatokban szemlélik a fővárost, a flaszter, az utca mozgása ejti őket rabul. Vannak olyanok is, akik a külváros kietlenségét viszik vászonra, kiüresedett köztereket festenek, vagy az elidegenedést láttatják a tömegen keresztül. Megint mások egy-egy épületrészletbe feledkeznek bele.

A tárlaton előkerül pár szürreális Budapest-vízió, de olyan képek úgyszintén, melyek festői a kék buszt és a sárga villamost emelik a városi lét meghatározó entitásává. A szervezőknek a gyűjtőmunka során érdekes élmény volt Budapest-inspirációt találni olyan kortársak között, akik nem a „város festői”, mégis egy-egy képük a budapesti miliőt hozza vissza. Javarészt figuratív alkotók munkáit válogatták be (többnyire a középgenerációból), de teret adtak néhány absztrakt munkának is. A kiállítás címét – Álmatlanság – Takáts Márton azonos című misztikus, megrendítő hídrészlete inspirálta, ami a személyes drámája mellett a városiasság örök ébrenlétét teremti meg.

A kiállítást a Standby Projekt szervezi, és a Nemzeti Színház Zikkurat Galériájában lesz látható április 4–26. között. Az érdeklődők többek között Bucskó Mihály, Kondor Attila, Szikra Ágnes és Weiler Péter képeit tekinthetik meg.

A tárlat támogatói: SDG Alapítvány, Körönd Koncepció Kft, Championwine.