Dukai Miklós, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkára a megemlékezésen hangsúlyozta: Budapest ostroma máig ható és súlyos sebet ejtett a nemzet testén. A mai nap a civil áldozatoknak állít emléket, elsősorban nőknek, gyerekeknek, időseknek, akik Budapest polgáraiként szenvedték el a szemben álló felek öldöklését – tette hozzá. Felidézte, hogy a múlt század első felében a világ szinte még ki sem heverte a nagy háború okozta veszteséget, amikor egy még nagyobb világégésben találta magát. A háborúban a Magyarországot 1944-től érő rendszeres bombázásoknak számtalan civil is áldozatává vált. Mivel az ostrom előtt nem menekítették ki Budapest lakosságát, így a második világháború egyik leghosszabb ideig tartó városi csatája is jelentős számú civil áldozatot szedett. Az ostrom során a városi közművek zöme és a szervezett élelmiszerellátás leállt, és járványveszély alakult ki, a Duna-hidak felrobbantása miatt a Buda és Pest közötti forgalom csaknem lehetetlenné vált. Csak a Margit híd pusztulása, amely a szombati csúcsforgalomban történt, csaknem félezer civil életét oltotta ki.
Az európai fővárosok közül Budapest szenvedte el a leghosszabb támadást, a legnagyobb rombolást a második világháborúban. Több mint 38 ezer civil vesztette életét, és több mint 15 ezer zsidó polgártársunk vált a nyilasok és a nácik üldözésének áldozatává – sorolta. Kiemelte, hogy az ostrom civil áldozatainak emblematikus helyszínei azok a felrobbant budai lakóházak, a Fő utca, a Vitéz utca egy-egy lakóháza, illetve a mai Margit körút és Keleti Károly utca sarkán található Regent-ház, amelyek több száz civilt temettek maguk alá. Emlékeztetett arra is: a honvédség vesztesége a második világháború alatt meghaladta a 350 ezer halottat és sebesültet, illetve félmillió magyar katona esett hadifogságba.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója felidézte, hogy a város lakói több mint három hónapon keresztül éltek ágyútűzben, bombák robbanásai között. Tízezrek várták reménykedve a harcok befejeződését. Az ostrom felfoghatatlan károkat okozott, hiszen a főváros épületeinek nagy része elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, a Várban és környékén alig maradt ép lakás. Kiégett a Pesti Vigadó, a budai Vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, a visszavonuló németek felrobbantották az összes Duna-hidat – sorolta. A főigazgató hangsúlyozta: ennél is felfoghatatlanabb károkat okoztak a harcok a családokban, hiszen anyák, apák, gyermekek haltak meg teljesen értelmetlenül. Az épületek visszaépíthetők, ám a családokban keletkezett veszteség pótolhatatlan – tette hozzá. Mindezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a mostani megemlékezés kiemelten jelentős, mert a szomszédunkban nemzettársaink, a kárpátaljai magyarok ugyanazokat a szörnyűségeket élik át, amelyek 79 évvel ezelőtt Budapesten történtek. „Emlékeztessük magunkat arra, hogy milyen nagy értéke van a békének” – fejezte be beszédét Móczár Gábor.
Az ünnepség résztvevői a megemlékezés végén megkoszorúzták azt a két szimbolikus sírt, amely az ostrom alatt felrobbant II. kerületi Regent-ház, illetve a Vitéz utca 2. és a Fő utca 59. szám alatti sarokházakban meghaltaknak állít emléket.
