December 10-én, az Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK) adott otthont Rakovszky Zsuzsa önálló irodalmi estjének, igazodva az író 65. születésnapjához, melyet december 4-én töltött be. Mint megtudhattuk, nem véletlenül hívta vendégül Rakovszky Zsuzsát a könyvtár: ahogyan arra Dr. Papp Anna Mária az OIK főigazgatója felhívta a figyelmet, az író rövid ideig a könyvtár munkatársa is volt. Az estet Mészáros Sándor, a Pesti Kalligram Könyvkiadó igazgatója, irodalomtörténész moderálta, a beszélgetést pedig Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész kísérte felolvasásaival.
Mészáros Sándor Réz Pál egy kijelentését idézte, mely szerint ?ha Rakovszky Zsuzsa verset ír, Budapesten megáll a villamos? ? ezzel is utalva arra, hogy ha a kortárs költészet nincs is annyira jelen a mai olvasók előterében, Rakovszky költői munkássága ? Mészáros Sándor e tekintetben az 1992-es Fekete-fehér című kötetét emelte ki ? mindenképp az egyik legjelentősebb a rendszerváltozás utáni irodalomkritikai közbeszédben. Rakovszky több területre is kiterjedő, folyamatosan körvonalazódó írói életművét is példaértékűnek tartja, hiszen a 2002-es A kígyó árnyékában, vagy a tavaly, 2014-ben megjelent Szilánkok című regényei is mind elismertek lettek ? és műfordítóként is termékenynek bizonyul. ?Én tulajdonképpen már akkor is elég kevés verset írtam, mielőtt elkezdtem volna prózát írni ? igyekszem legalább a válogatott verseimet megírni? ? tette hozzá a szerző humorosan. Megtudhattuk, hogy az önéletrajzi prózáit sem sok választja el a fikcióitól, hiszen mindkettő esetében dolgozik személyes élményekkel, tapasztalatokkal. Valamint azt is, hogy Vas Istvánnak mutatta meg az első verseit.
Majd Mészáros Sándor az idei könyvhétre megjelent, Fortepan című verskötetére tért rá: meglátása szerint az az irány, melyet benne felvázol, sokban hasonlít eddigi lírai megnyilvánulásaihoz, de mégis újdonságot is tud felmutatni. ?Úgy érzem, hogy a fiatalabb kori verseimben nincs jelen hangsúlyosan a katarzis érzete, a mostaniakban viszont mintha egy kicsit ott lenne? ? mondta el Rakovszky Zsuzsa. Az est moderátora tovább jellemezte a Fortepant: mintha verseinek lírai énjeként bárki behelyettesíthető lehetne, valamint képleírások gyűjteményeként is olvasható. Rakovszky ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy ez is a komponense lehetett annak, hogy a szerepversek felé nyisson. ?Ha az ember verset olvas, akkor valahogy megképződik az, aki a verset mondja, még akkor is, ha nem ő róla, a szerzőről, olvasóról szól? ? mondta el, és rámutatott, hogy valószínűleg ez vezette el ahhoz, hogy epikaírásba fogjon, hiszen ez esetben is kitalált figurák megnyilatkozásait olvashatjuk.
Az est harmadik részében Mészáros Sándor Rakovszky önéletrajzi ihletésű, A hullócsillag éve című regényét hozta fel, és kérdésében arra volt kíváncsi, hogy a szerző szerint ?miért nem lehet egy ember életét megírni?? Rakovszky Zsuzsa ezzel kapcsolatban a regény dramaturgiai felépítettségét hozta fel okként, hiszen ahogy megjegyezte, sűríteni kell mindazt az anyagot, mely alapján dolgozunk, és valamilyen módon formát adni annak. ?Azok a hiteles könyvek számomra a regények esetében is, ha az író valamit igazolni akar? ? fűzte hozzá Mészáros Sándor, és hozzátette, hogy ?hitelesen? eleve nem lehet megírni a történelmi eseményeket ? ha éppen regényről beszélünk ?, hiszen meglátása szerint a szöveg akkor lehet ?sikeres?, ha a szerző többet ír úgy, hogy kevesebbről ír.
A beszélgetés végén megtudhattuk, hogy Rakovszky költészetére, regényírói tevékenységére nagy hatással volt többek között Arany János, Babits Mihály és Petri György.
