Lift lezárva, gyalogol a közönség föl a nyolcadik emeletre, aztán lassan vissza a harmadikig. Minden szobát egy makett ural, a hozzá tartozó tervlapokon csak néhány kiegészítő információ, rajz, látványrészlet. A száz épületmakett a világ minden tájáról érkezett, Litvániától Japánig, meg nem épült, vagy hamarosan elkészülő házak szoborszerű összegzése többnyire egyetlen anyagból, fából, hullámkartonból, üvegből, plexiből vagy csomagolópapírból, de volt, aki kőből vagy éppen egy rozsdás zárszerkezetből formálta meg azt az egyetlen tömböt, ami a tervezői elvet a legpontosabban adja vissza. A kiállítást megnyitó Dietmar Steiner, az ArchitekturZentrum Wien igazgatója arról beszélt, hogy a digitális tervezés anyagtól függetleníthető lehetőségeivel ellentétben a makett már a terv fázisában is a valóságról szól, de még az építés kötelező kompromisszumai nélkül. Az a tárgy, amit az építész munkafázisként, a bemutatáshoz, vagy - mint Peter Zumthor idei bregenzi kiállítása tette - önálló műalkotást makett formájában fogalmaz meg, úgy tárja fel az eredeti víziót, hogy felmutatja az épület és a környezet viszonyát, a kapcsolatokat, a térbeli tulajdonságokat is. A hagyományos kézi formálás, a számítógépes tervezés és az anyag jellemzői egyedi tárgyat hoznak létre, valamit, ami akár az építész önarcképének is mondható - a fesztivál szervezői is úgy kérték fel a kiállító építészeket, hogy mindenki azt a kedvenc makettjét hozza el, amelyikben a leginkább önmagára ismer.
De feltétel volt az is, hogy a terv építészeti pályázatra készüljön, akár nyert, akár nem. A szobákban ismerős projektek makettjei is szerepeltek: az ONL budapesti Közraktárak-terve, az Új Irány pályaműve a Clark Hotel pályázatára, a pécsi konferencia- és koncertterem több ötlete, Bagdi Ádám budapesti Füvészkert-bejárata, Kápolnás Gergely úszó kápolnája. És kevésbé ismert külföldi tervek, amelyeknél a térszervezés és a makett összefüggései önmagában is izgalmas tanulmány, például a finn JKMM Architects Moby Dick kulturális központjának bálna formájú, lustán elnyúló tömege, David Tajchman terve egy kis párizsi galériára, a 3XN Vonalkód névre hallgató koppenhágai épülete vagy Romvári Péter duna-parti Víz Múzeuma.
A fesztivál három napja a kiállítás mellett szimpóziumokkal, városi sétákkal, előadásokkal, koncertekkel telik. Ha a ház már nem is fog állni, az idei sikerből ítélve az ötlet bevált, két év múlva jöhet az újabb makett-találkozó.
