A tárlatzáró program tematikus kiindulópontja a test, ami nemcsak művészi megformálásában, alkotói gesztusaiban, hanem hiányában is része a kiállításnak.
A rejtélyes és hívogató című Giroszkópos precesszió, macska és egy szalamandra című programon Filó Veronika múzeumpedagógus és Kristóf Krisztián képzőművész kalauzolja el a bumerángok világának fizikai és metaforikus síkjaira a látogatókat. A gyerekek és örökifjak készíthetnek, díszíthetnek és hajigálhatnak is.
Albert Ádám képzőművész a Halhatatlanok hajója című munkája kapcsán szó esik a tárgyak szkennelése, információvá, adattá és virtuális tárggyá alakítása mellett a művészi továbbgondolás lehetőségeiről is.
Gergye Krisztián táncművész a kiállítás terében hoz létre egy performanszot, Hiszem, ha látom címmel. A finisszázs részletes programja szerint a látás, a létezés és a hit összefüggéseit mozdítja meg az előadás. „Egy ember a szemlélődés néma melankóliájában, pusztán az érzékeire hagyatkozva próbálja felfedezni és elhelyezni magát a kiállítás által kínált világrendben. Nincs más, csak egy test és a benne rejlő lélek reflexiója a külvilág hatásaira. Ezekből a néma, szavak előtti vagy szavakon túli rezdülésekből mágikus tánc formálódik, amelyben testet ölthet a létezés törékenysége és a világhoz való mágikus viszony nélkülözhetetlensége. Hiszem, ha látom. Ha látom, van, és én is vagyok.”
Az egész napos program tárlatvezetéssel ér véget a művészek és a kurátorok részvételével. A téma ez alkalommal a test. A részletes múzeumi ajánló szerint: „az élő, a halott, a hiányzó, a kiegészített, a láthatatlanná tett, a protézissel ellátott, a beavatott, az uralt, a teret váltó, anyagtalan test. Emberek, állatok, meghatározhatatlan lények, ősök és istenek teste.” A képzőművészek: Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika. A kurátorok: Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor.
