Interjú a Hangfoglaló Program egyik induló zenekarával, a Fiúkkal.

Egy jól sikerült gólyatábori bulin született a Fiúk zenekar ötlete, amely alig egy évvel megalakulása után első EP-jének megjelentetésére készül. Popos, laza zenéjükkel közös nevezőre hoznának egymástól távol álló ízlésű embereket is, friss klipjüket pedig a karantén alatt forgatták. A zenekar tagjai még a korlátozások idején közösen válaszoltak kérdéseinkre.

Milyen zenei háttérrel érkeztetek a csapatba? Honnan a kapocs köztetek? Mi volt az első lökés ahhoz, hogy zenekart alapítsatok?

A Fiúk előtt már mindenkinek voltak különböző stílusú projektjei. Fiatal zenészekhez híven nem volt konkrét zenei elképzelésünk, próbáltunk minden lehetőséggel élni. Visszagondolva talán ebből a mentalitásból szerettünk volna kilépni, és céltudatosan elkezdeni egy egyedi, a szívünkhöz közel álló, új dolgot a magyar zenei életben. Lassan 2 éve, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió gólyatáborában teljesen véletlenszerűen egy csapatba osztottak be minket, és elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot emberileg és zeneileg is. Ott, egy buli végén összeborulva megbeszéltük, hogy csinálunk valamit együtt. Így született meg a Fiúk zenekar.

Az első dalotok ezen a néven egy éve jelent meg. Annak már kiforrott elképzelésekkel álltatok neki? Vagy egy jó tesztnek fogtátok fel, ahonnan lehet tovább építkezni?

Mindig igyekszünk a lehetőségekhez és a tudásunkhoz mérten maximálisan teljesíteni, de a folyamatos fejlődés miatt nehéz azt mondani, hogy mindennel elégedettek vagyunk, amit eddig kiadtunk. Ami biztos, hogy sosem tesztként fogunk fel egy új dalt, viszont sokat adunk a visszajelzésekre, így próbálunk az esetleges hibáinkból építkezni.

Itthon érezhető a kétfelé ágazás a populárisabb, rádióban játszott és a rádiókban nem hallható zenék között. Jól érzékelem, hogy kicsit ezt a két világot hoznátok közelebb egymáshoz? Mi kellene szerintetek ahhoz, hogy ez a két közeg ne két különböző irányba haladjon?

Abszolút jól érzékeled. Amikor elkezdtünk dalokat írni, gondolkoztunk, hogy melyik irányba mozduljunk, hiszen mi is éreztük, hogy valahol középen lavírozunk. Maradtunk középen. Azóta ezt próbáljuk tudatosan továbbvinni, és az egyik legfőbb célunk, hogy a jövőben a közönség soraiban találkozzunk pop és underground zenekedvelőkkel egyaránt.

Csorba Lóci a mentorotok a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjában, akivel nyilván érezhető is a fent említett témában a rokonság köztetek. Egyértelmű volt, hogy vele képzelitek el ezt az egy évet? Miben tudott eddig segíteni nektek?

Imádtuk, ahogy a meghallgatáson reggel kilenckor végigbólogatta a „koncertünket” és reméltük, hogy közös munka lesz az eredménye. Bármikor segít, hogy a pályázattal kapcsolatban minden adminisztratív dolgon sikeresen átverekedjük magunkat, illetve folyamatosan küldjük neki az utómunkálatokon lévő dalokat az albumról, hogy véleményezze, amit aztán átbeszélünk és a legtöbbször el is fogadjuk. Szóval igen, szeretjük Lócit.

Nemrég kijött az első dal és klip is a készülő EP-tekről Vártam rád címmel. Mennyire írta át a vírus a megjelentetést, promót, mi lett végül a B-tervetek erre az évre?

Szerencsére a rögzítéssel pont végeztünk még a vírus megjelenése előtt, viszont az utómunkát nagyon lelassítja a kialakult helyzet. De már finisben vagyunk, úgyhogy júniusban érkezik a Mivanveletek EP. Sok dologgal készülünk a nyárra a lemezen kívül is, de egyelőre az még maradjon meglepetés.

Már a korlátozások alatt forgattátok a klipet? Mennyire volt nehéz így összehozni a forgatást, utómunkát?

Sokat beszéltünk előtte erről, hogy megcsináljuk-e. Végül minden szabályt betartva sikerült leforgatni a klipet, amivel nagyon elégedettek vagyunk és örülünk neki, hogy össze tudtuk hozni.

A járvány lecsengése után ti a lassú, fokozatos visszatérők lesztek, vagy amint lehet, mentek a legelső nagyobb bulikba?

Bumm, a közepébe, nyomni fogjuk.

Fotók: sinco