2014-ben a Müpában már volt egy Mata Hari bemutató. Ez mennyiben lesz más?
Az akkori bemutató – az első világháború kirobbanásának századik évfordulóján – bizonyos szempontból speciális volt. Beemeltük az előadásba Ernest Hemingway karakterét, aki a háborúról mesélt. Most ez egy kissé másként lesz, a Béres Attila librettójára írt eredeti darabunkat visszük színre.
Amit nem felkérésre, hanem a maguk örömére írtak.
Igen, és kerestük a bemutató lehetőségét, így került a produkció a Müpába. Az félig szcenírozott előadás volt, amelyet én rendeztem. A színpadi ősbemutató a Budapesti Operettszínházban lesz.
Miért foglalkoztatta Mata Hari története?
Annyira aktuális, ahogyan Mata Hari az ujja köré csavarta a fél világot! Korának elképesztő sztárja volt. Ma már iparággá fejlődött a sztárcsinálás, de ez akkor újdonságnak számított. Önmaga teremtette meg, még életében, a mai napig élő Mata Hari-legendát. Egyénisége, kisugárzása hihetetlen hatással volt férfiakra és nőkre egyaránt.
Ezt elsősorban a küllemének, eszének vagy határozottságának köszönhette?
Ez összetett dolog. Bizonyára kellett hozzá erős szexuális kisugárzás. A rossz nyelvek szerint nem volt igazán jó táncos, autodidakta módon sajátította el a mozdulatokat, mikor férjével Bali szigetén élt. Elképesztő módon hatott az emberekre, és ez lett a veszte is. A mi feltételezéseink szerint Mata Hari nem volt kém, inkább naiv volt. Ezt használták ki, visszaéltek a tőle származó információkkal. Bűnös vagy áldozat?
Kell az előadásnak ebben a kérdésben állást foglalnia?
Nálunk Mata Harit a halála után a saját maga teremtette istenei szimbolikusan az égbe emelik. Az ő életében is volt egy pont, mikor elhatározta, hogy a nőiességét a saját érdekei szolgálatába állítja. Nem volt fiatal, két gyermeke volt, amikor elment Párizsba, és nekikezdett a tudatos karrierépítésnek. Érdekes életút és zenés színpadra kívánkozó történet, hiszen egy egzotikus világú táncosnőről szól.
Hogyan lehet feszültséget teremteni egy történetben, amelynek a végét mindenki ismeri?
Nem a halála a lényeg. Nálunk egyébként Mata Hari nem hal meg, csak átkerül egy másik dimenzióba. A kivégzéséről tán sokan tudnak, de az út az érdekes, amit addig bejárt. A darab olyan közeget teremt, amelyben a főszereplő – s vele együtt – a néző is sodródik az eseményekkel. A történetben természetesen van szerelem, amely megváltoztatja Mata Hari életét. Ez valós történet, szerelmes volt egy fiatal, orosz tisztbe, és ez volt a hübrisz, a drámai vétség. Egy ilyen öntudatos nőnek a szerelem a végzetét jelenheti.
Ragaszkodtak a valós történelmi tényekhez?
Még a neveket is megtartottunk, létező személyek sora bukkan fel a drámában. Egyszerűsítenünk kellett a viszonyokat, hiszen nehéz egy egész életet belesűríteni egy előadásba, de a lényeg megmaradt. Az előadás egy része fantázia, például a „kémpáholy”, amely három kém szövetsége, akik a háttérből irányítják a dolgokat. Így került például rövid bábjáték is a darabba, indonéz bábokkal.
Azt mondta: a műfaji határok feszegetése érdekli. Ez mit jelent a Mata Hari esetében?
A Bali-szigeti zene sajátos hangzásvilága, zenei skálái belekerültek a darabba. Engem mindig érdekelt az opera, ebben a darabban is van egy kifejezetten hosszú operai epizód, amely az eseményeket egy átkomponált recitativóban mondja el. Műfajilag is sokszínű ez a darab.
Somogyi Szilárd rendezi az előadást. Mennyire tudja ilyenkor elengedni a produkciót?
Engem örömmel tölt el, ha mások hozzátesznek egyéni ötleteket az előadáshoz. Még akkor is, ha ez néha súrlódásokkal jár. Ha valaki tehetséges, új energiákat mozgósít, új életre kel a darab is.
