- A sorozat első állomása június 20-án Kazinczbarcika lesz, a Szent Család Templom, ahol Teleki Miklós kíséretével énekel. Hogyan alakult ki ez az egészen július 27-ig tartó, országos turné, és miért orgonaművészt választott partneréül?
- Tavaly - a Filharmónia felkérésére - koncerteztem először együtt Teleki Miklóssal. Nagyon szépen sikerültek a közös estek, így idén is meghívást kaptunk. Ihletet ad, ha templomban énekelhetek, és Miklós gyönyörű orgonamuzsikájával még csodálatosabb az élmény. Az idei programunkban Händel-, Purcell- és Mendelssohn-áriák szerepelnek, valamint Mascagni Ave Mariája, amelyben a közönség ráismerhet a Parasztbecsület Intermezzójának zenéjére.
- A mostani fellépések helyszínei között akad kedvenc városa, s van, ahol már visszatérőként üdvözlik?
- Alig várom, hogy viszontlássam Kőszeget, ahol évekkel ezelőtt, a Jézus szíve templom előtt voltak szabadtéri előadásaim. Akkor számomra nagy kihívást jelentett, hogy egy este énekeltem Santuzza és Nedda szerepét... Most ebben a templomban is lesz koncert. Kőszeget akkor bebarangoltam, mivel az előadások miatt egy hónapot ott töltöttem. Gyönyörködtem a mívesen díszített házacskákban, lestem a villanypóznán a gólyafészket, hallgattam a közeli dombokról visszacsengő harang zengését. Tavaly a szegedi zsinagógában is énekeltem, s bár elkeserített a beázott templom látványa, mégis ez a koncert az egyik legkedvesebb élményem maradt. Szomorúsággal tölt el annak tudata, hogy ekkora kincsek veszélyben vannak! Az idei hangversenyek között még egy helyszín ismerős: a pécsi bazilika. Ott már énekeltem, s alig várom a visszatérést. Ehhez a templomhoz még egy gyerekkori élményem is fűződik. Osztálykiránduláson voltunk, s édesapám - mint tanár - is velünk volt. Megkérte, engedjék meg, hogy orgonáljon nekünk. Édesapám a bazilikában pompázatos akkordokkal improvizált. Hatalmasnak láttam, azt hiszem, akkor éreztem a legjobban, hogy mennyire büszke vagyok rá. Ő már nincs közöttünk, de a szívemben visszacseng ma is az orgonajátéka.
- Egerben nemcsak koncertet, hanem mesterkurzust is ad a sorozat lezárásaként. Mit lehet néhány napban átadni a fiataloknak, mi az, amit ilyenkor a legfontosabbnak tart?
- Az egri koncert eleve más lesz, mint a többi hangverseny, hiszen Harazdy Miklós zongoraművésszel lépek fel, s az esten Thierry Pillon francia tenorista is szerepel. Az Otello és A trubadúr című Verdi-operákból éneklünk duetteket, Gluck és Donaudy muzsikája is felcsendül majd. A hangversenyt követően kezdődik az énekkurzus, amelyet az egri Művészetek Háza szervez. A programban a francia operairodalom szerepel, mivel kollégám ennek a specialistája, valamint Liszt dalai, amelyeket mindig a szívemen viselek. S most, hogy Liszt-jubileum közeleg, hiszen jövőre ünnepeljük születésének kétszázadik évfordulóját, szeretném, ha méltó módon felkészülnénk rá. Egyébként is sok kurzust tartok a világban, nagyon gyakran így, együtt Thierry Pillonnal. Nemrég Nizzában foglalkoztunk a fiatalokkal, szeptemberben pedig Párizsban adunk koncertet és kurzust a Magyar Intézetben. Emellett meghívásom van Sao Paolóba, Rómába is. A kurzus sosem tudja helyettesíteni a rendszeres munkát tanárainkkal. Azonban útmutatót adhat, s újabb zenei vagy technikai megoldást. Fontosnak érzem, hogy átadjam mindazt, amit összegyűjtöttem pályámon. Hiszen olyan kimagasló muzsikusokkal dolgozhattam együtt, mint Solti György, Lamberto Gardelli, Gianandrea Gavazzeni, Alberto Erede, Georges Pretre?, s olyan rendezőkkel, mint például Jorge Lavelli vagy Jean-Pierre Ponnelle.
- Régóta tanít, saját iskolája is volt, s láthatóan a szívén viseli növendékei további sorsát. Kevesen képesek erre a világhírű művészek közül?
- Nemrég megnéztem a ?tradíció? szó jelentését az olasz szótárban, és az ?átadás? szót írták magyarázatul. Igen, azt érzem, hogy ez feladatom. Meg az, hogy mélyen megélt szenvedélyes szeretetemet a zene iránt átadjam.
- S mi a helyzet az írással? Úgy tudom, a Domens francia kiadónál megjelent a könyve.
- Tavaly franciául is napvilágot látott ?Az álmok éneke? című kötetem, Infinie Mélodie címmel, amely végtelen dallamot jelent. S tényleg, a zene mellett a másik szenvedély: az írás. Készül már a harmadik könyvem is, amely majd az utazásaimról szól. Négy fejezettel már készen vagyok. Most azonban kicsit lassabban haladok, mivel a hangversenyekre való felkészülésre koncentráltam.
- Sok éve fest már. Tavaly itthon is volt kiállítása, emellett a pötrétei templomnak oltárképet készített, ezzel állítva emléket nagymamájának.
- A festészet a harmadik múzsám. A pötrétei templom oltárképét már felavatták, most Alsórajk templomának készítettem tabernákulumot, amely az angyali üdvözletet ábrázolja. Végtelenül meghat, ha arra gondolok, hogy az általam festett képecskék előtt imádkoznak.
- Nagyon találó az a mondása, mely szerint a sorsunkhoz kell alakítani az életünket?
- Azt hiszem, maga az életrevalóság, ha képesek vagyunk a változásra. Budapesten, július 27-én lesz a JÓSZÓ-est, amelynek témájául is ezt választottam. Fontos, hogy fel tudjuk tenni önmagunknak a kérdéseket, őszintén. Azért, hogy megtudjuk: mostani énünknek mik az álmai. Ezt keresgetem én is folyton, örök kíváncsi vagyok, aki mindig új dolgokat szeretne tanulni. Aki szeretne megújulni.
- Végigjárta a világ nagy színpadait, most is rengeteg a rajongója, s régóta tanít. Mit jelent ma az ön számára az éneklés, a zene?
- Élvezem a koncerteket, de szeretném, ha időm és erőm maradna a másik két szerelemre is, mert úgy érzem, bennem kiegészítik egymást.
- Azt mondta, nem operaénekesnek, hanem mindig inkább olyan színésznőnek érzi magát, aki énekel. Ebben a szerepben is kipróbálhatja magát, hiszen rendhagyó felkérést kapott. McNally Mesterkurzus című darabjában Maria Callast alakíthatja, prózában, ráadásul franciául.
- A prózai megmérettetés még várat magára, mivel Párizsban még folynak a Mesterkurzus című darab előadásai, s addig nem kaphatják meg az előadás jogait. De remélem, ez a terv is előbb-utóbb megvalósul. S a rendezés is nagyon vonz.
- Maria Callashoz egyébként is különleges szálak fűzik. Már évekkel ezelőtt írt róla egy opera-librettót, s készül a mű zenéje is.
- Nemrég kaptam a hírt Alberto Santana zeneszerzőtől, hogy elkészült az operával. Várom a kinyomtatott változatot, hogy végre kezembe fogjam a várva várt művet. Megható lenne számomra, ha elsőnek a budapesti közönség ismerné meg az alkotást, amely Maria Callas művészete előtt tiszteleg. A történet nem az ő életrajza, bár sok mozzanata ismerős lehet. Szerettem volna, ha egy nagy művész vívódásairól szólna, amiben sok jeles énekes magára ismerhet.
