Társadalomkritikus zsánerfilmekkel kezdődött a verseny a 72. cannes-i fesztiválon: a francia Ladj Ly a pattanásig feszült helyzetű francia külvárosokban tapasztalható rendőri erőszakról készítette Les misérables (A nyomorultak) címmel első játékfilmjét, Kleber Mendonca Filho és Juliano Dornelles brazil alkotók pedig egy a hatalom által kiirtásra ítélt képzeletbeli közösség utópisztikus lázadásáról forgattak egy misztikus westernfilmet.

jarmusch-dead-dont-die-1
A halottak nem halnak meg
 
 
Jim Jarmuschnak a fesztivált megnyitó szórakoztató zombifilmje, A halottak nem halnak meg a klasszikus amerikai zombifilmekkel ellentétben azt állítja, hogy az élőhalottak nem a társadalmon kívülről érkeznek az emberek meggyilkolására, hanem közülünk valók, és az ökológiai katasztrófa miatt eljövendő világvégét mi magunk idézzük elő, nem is menekülhetünk meg előle, mert előbb-utóbb mindannyian zombivá válunk.
 

Valóságos bombaként robbant be szerda este a Croisette-en a hazai mezőnyt képviselő, 39 éves Ladj Ly első játékfilmjével, amely Párizs egyik keleti elővárosában, Montfermeilben egy fekete bőrű kiskamasz ellen 2008-ban megtörtént rendőri túlkapási eset alapján készült. A film címe, A nyomorultak Victor Hugo világhírű regényére utal, amelynek egyik fontos helyszíne az a Montfermeil, ahol a 19. században, és jelenleg is a francia társadalom számkivetettjei élnek.

 

Les_miserables
A nyomorultak

 

A film a tavalyi labdarúgó-világbajnokság franciaországi győzelmének másnapján kezdődik a fülledt és eufórikus hangulatú kisvárosban, és egy nyugodtabb vidéki posztról áthelyezett rendőr (Damien Bonnard) első napjait követi. Pento két kollegájával, a fehér bőrű, rasszista Chrisszel (Alexis Manenti) és a helyi születésű fekete bőrű Gwadával köröz a kisvárosban, amelyet a mali származású rendező kiválóan ismer, ott született és jelenleg is ott él.

 

les-miserables_2
A nyomorultak

 

A nyomorultak az első játékfilm, amelyben a francia elővárosok összetett társadalmát a hazai nézők is teljes valóságában láthatják, virtuóz rendezésben. Azt, ahogyan a különböző arab és afrikai kultúrák kitapintható szabályok szerint élnek egymás mellett Párizstól néhány kilométerre, ahogyan a bűnözői klánok egymással rivalizálnak és elkerülik egymást, ahogyan a rendőrök által mikrobáknak nevezett gyerekek kiskoruktól kezdve bandákba verődve csavarognak az utcán, és az iszlamisták megpróbálják őket uzsonnával magukhoz édesgetni. Azt is megmutatja a film, hogy a francia politika által magára és nyomorban hagyott, gettósodott közegben a rendőrség tudtával és közreműködésével hogyan emelkedik ki egy-egy volt bűnözőből erőssé váló ember, és irányítja a lakótelep folyamatosan feszültségben élő lakóit és működik együtt – vagy sem – a hatóságokkal.

A film kiválóan érzékelteti, hogy ebben a robbanásig feszült közegben a legkisebb incidens is zavargásokat és összetűzéseket idéz elő a helyiek és a rendőrök között, de nem foglal állást sem a rendőrök ellen, sem a bevándorlók védelmében.

ladj-ly
Ladj Ly

 

Az autodidakta Ladj Ly gyerekkora óta filmezi szülővárosát, ahol Vincent Cassel – A nyomorultak előképének tekinthető 1995-ben készült, A gyűlölet című film egyik főszereplőjének – támogatásával, Kourtrajmé néven ingyenes filmes iskolát is alapított, hogy a helyi fiatalokból nevelje ki a jövő tehetségeit.

“Külvárosban élőként elegünk van, hogy helyettünk és a nevünkben akarnak az emberek beszélni” ? mondta Cannes-ban a rendező, aki azt reméli, hogy néhány éven belül a tanítványai alkotásait is meghívják majd a fesztiválra.

 

Bacurau
Bacurau

A szerda este bemutatott másik versenyfilm, a brazil Bacurau egy western és egy fantasztikus zsánerfilm keveréke. Brazília legszegényebb észak-keleti régiójában, egy képzeletbeli faluban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek: a falu eltűnik a térképről, nincs többé térerő, és a helyi hatóságok által felbérelt amerikai bérgyilkosok próbálják meg kiirtani az őslakosokat, akik úgy döntenek: nem hagyják magukat, és szembeszállnak a túlerővel.

A legyőzhetetlen falu megidézi az Asterix képregények világát, amelynek lakói varázspirulákat kapnak be, hogy képesek legyenek ellenállni a legkegyetlenebb erőknek is. Más, elsősorban amerikai filmekre is számos utalás történik.

A rendező, Kleber Mendonca Filho értelmezése szerint filmje “egy kicsi utópia”, megmutatja, hogy minden jobb lehet, ha az embereknek sikerül összetartaniuk.