A rendkívüli ötlettel kigondolt "hőstehetség-kutatás" nem más, mint egy empirikus színházi kísérlet. Nemcsak a nézők, hanem a színészek számára is. A közönség-színész közti fal itt végleg leomlik: a máskor a színpadon álló szereplők most egyéni segítőként, patrónusként válnak kísérőkké, a hőssé válás izgalmas útján.
A Space ajánlójának ígérete szerint Andy Warhol elhíresült mondásának megtapasztalói lehetünk a színházi pódium óvó közegében, miszerint a jövőben "15 percre mindenki híres lesz!" ("In fifteen minutes everybody will be famous.") A "játékvezetők" szavukat be is tartják, és jól szervezett dramaturgia mentén vezetik végig a hősöket a megdicsőülés pillanatáig. A terembe lépő gyanútlan néző nehezen bújhat ki a játék alól, hiszen már az ajtóban tekintélyt parancsoló Látnoknő fogadja, az átütő tekintetű színésznő, Lázár Kati, aki megjövendöli, hogy kiből válik népmesehős, egomasszőr, szépségkirálynő, kocsmahős, éjszakai pillangó vagy bármilyen rajongásra okot adó hősies ikon. A játékba keveredett civil pedig részt vesz a kiképzésben, hogy hőssé válhasson. Jellemző a magyar közönségre, hogy nehezen oldódik fel, kényszeredetten együttműködő, szégyellős, csupán kis gesztusokkal mímeli szerepét, félve attól, hogy az elragadtatottság nevetségessé teszi.
Sok kérdést vet fel bennem az este, és kétféle attitűdből gondolom újra élményeimet. Elsőként vizsgálom magamat, a kísérletben reflexszerűen működő reakcióimat, az önként (be)vállalt, de mégis rám kényszerített helyzetekben való "helytállásomat". Másrészt fejtörést okoz a celeb-kérdés; a kétes értékek által ismertté vált emberek világa, akiket sokszor szórakoztatásunkra használunk, vagy legyintve, sztereotípiáinkat aggatjuk rájuk. Mi használjuk őket, hogy legálisan élhessük ki minden rosszindulatunkat, lenézésünket, szánalmunkat, mások életébe való kukkolásunkat? Vagy ők használnak minket, azzal a tehetségükkel, hogy bármilyen hétköznapi cselekedettel képesek széles közönséget vonni maguk köré? Vajon mi magunk fel mernénk vállalni a hirtelen jött ismertséget? Egyáltalán, felismernénk, hogy már a celebek hadába sorolódunk?
A kérdéseket nem lehet egyértelműen megválaszolni. Az előadás arra épít, hogy mindenkiben felpiszkálja a híresség hiúságának alvó oroszlánját, de - a zseniális ötlet ellenére - kissé illedelmesen, kissé röviden és kicsit szerényen. A résztvevő színészek karakterén ez esetben erősen átsüt a saját személyiség, és mindenki egyedi habitusával, szubjektíven elegyíti az improvizatív instruktőri szerepet. A színészek különböző technikákkal dolgoznak; van köztük, aki méltóságteljes komolysággal, van, aki meghatott tiszteletadással, más cinkos, baráti közeledéssel, megint más kulisszaleplező beavatással viszonyul a főszereplőkké avanzsált nézőhöz.
A végrehajtandó hőstett általában néhány perces, más nézőtársakat is alkalomszerűen bevonó feladat. Gong, tapsvihar, gratulációk, jogosultság a hősök elkülönített lelátójában való helyfoglalásra, fénykép, videó és egy igazán celebes üzenet megfogalmazásának lehetősége - tőlünk - a világ számára, melyet később az est műsorvezetője, a TÁP Színház jól ismert rendezője, Vajdai Vilmos tolmácsol fennhangon, amíg a minket ünneplő tömeg sorfala között átvonulva végül megkapjuk a hőssé válásért kijáró (megtartható!) aranyérmet. A hősavatások után léggömbzápor hullik alá az újdonsült megdicsőültekre, hogy megfelelő körülmények közt hallgathassák meg a nekik szóló, vidám énekszámot, melyet a színészek prezentálnak. Ezzel, illetve egy nagy közös tánccal véget is ér a ceremónia, kitelik a 15 percnyi hírnév. Az előadás, vagyis inkább színházi élmény átdübörög rajtunk, felemel, majd leejt, ahogyan a való világban is történik mindez. Sztárok jönnek, sztárok mennek, van, akinek negyed óránál tovább tart királysága, van, aki csupán faluja hőse és van, akit az egész világ tisztel. Vannak. akik érdemeikkel vívják ki a hírnevet és vannak, akik puszta személyiségükkel.
És hogy jó lehet-e sztárnak lenni? Mindenki döntse el maga. Egy bizonyos, az esti fényben megcsillanó, nyakba akasztott medálokkal távozó "hősöket" lehetett látni a Trafó környékén ezen az estén.
