Köztük a Júlia. E monodráma ? melyet Magyarországon Szilágyi Enikő és Dér Denisa előadásában is láthattunk ? nyomokban már tartalmazta az ugyancsak egyszemélyes Pornó cselekmény- és koranyagát. A hősnő, a Lány (?okos, erős, törékeny, egy kicsit flúgos, szélsőséges érzelmekre képes, kiszámíthatatlan és minden mozdulatában elbűvölő nő?) dossziéja és ő maga kapja a ?Pornó? fedőnevet a róla nyitott szigorúan bizalmas belügyi aktában. Igazi nevét nem tudják, nem is igen akarják feltárni besúgói. Névtelensége a soknevűségének is kifejezője, lévén valószínűleg színésznő ? álmai-élményei között mindenesetre ott forr Csehov Sirály-Nyinája és Antigoné is; nem véletlenül e két, szemelvényekkel is megidézett klasszikus nőalak. A Pornó nevet pedig azért vetik rá, mert a mendemondák szerint szereplései alkalmával le is dobja ruháját. Holott koszos utcagyerekek tucatjait gyűjti maga köré, nekik, a ?verebeknek? játszik. Ha kell, némi élelmet is juttat számukra, barátja, a fennálló renddel, világgal szembefeszülő Anti (a megtestesült anti-) társaságában.
Az időszembesítő monotragédia egyik síkján 1989. október 6-a ? pénteki nap ? és a következő bő két hónap megpróbáltatásait eleveníti fel az emlékező. A másik, hozzánk időben közelebbi síkon már birtokában van a róla (a célszemélyről) szóló titkos iratoknak, (fel)olvassa ?Kispap? és mások jelentéseit. A romániai forradalom közeledtére és bekövetkeztére esik a fő vonulat. Ekkor veszti el a Lány öngyilkosságba kényszerített férjét, M. R.-t (az Embert) és méhében növögető gyermekét, a születendő ?férfiút?. Visky ?a forradalom emlékére? írta művét. Melyik forradalomra gondolt? A forradalomra.
Az időben későbbi sík olyan beszédhelyzetig visz, amelyben már nem lehet(ne) beszélni. Sőt, a befejezés felől visszapillantva megállapítható: realista módon elmondhatatlan volt e megrendítő sors krónikája. A szöveg fő ereje szükségképp a költői szerveződés, a valóságalapú szürrealitás, a mindennapiságból kifeslő poétikus nyelvezet. Kezdve azzal, hogy a színházrajongó nő, a színház fényeinek megszállottja Istent ?Nagy Magányos Világosítónak? nevezi egyik gyönyörű szófuvalmával. ?Hány gyilkosa van egy öngyilkosnak?? ? az ilyenszerű mondatok azonnali hallásra is verssorként jegyezhetők meg. Amikor a meggyötört lelkű várandós asszony váratlanul elhunyt férje temetésének sokkjától vérezni kezd, városszerte kóbor ebek járnak a nyomában. Antik hősnő sem szenvedhetné meg lesújtóbban az osztályrészét. Felolvasószínházi esemény tanújaként, szövegkönyv hiányában azt nem könnyű eldöntenünk, mennyire végleges, kiérlelt a kis jeleneteket képező struktúra.
A Pornó a Nemzeti Színház ?Biblia-projekt? drámapályázatára íródott: 2008, a Biblia éve kapcsán születtek a Tízparancsolat előírásait tárgyazó alkotások (nyolcat nyújtottak be íróik a remélt tízből). Az előrebocsátott szerzői gondolatok híján nem lenne könnyű ráébrednünk, hogy e darab magva a nyolcadik parancsolat: Ne lopj. Inkább kreálnánk például ?Ne félj?-t a dráma alapjául. Való igaz azonban, hogy a hatalom, a szabadságkorlátozás által ellopott, elorzott, megsemmisített életek (s a színműben nem is csupán kettő, hanem három?) előtt hajtunk fejet, Viskyt és a nyolcadik parancsolatot mélyebben megértve: ?A parancsolat köznapi értelmezése elfedi, hogy a tiltás hangsúlyosan az emberrablásra, illetve a másik szabadságának megvonására is vonatkozik. [?] Az emberrablás, rabszolga-kereskedés, a személyi szabadság erőszakos korlátozása a Tórában kíméletlen ítélet alá esik?. A mű megképzése kelthet ? javára váló ? reminiszcenciákat Pilinszky János a magyar színházművészetben soha meg nem honosodott drámaideájával kapcsolatosan, s esetleg ? épp a szabadságkorlátozás, az emberi élet lehallgatása motívumaiban ? mutat némi tudott-akaratlan laza kötődést Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédiájához.
Radnay Csilla a felolvasószínházi tolmácsolásnál jóval alaposabb készültség birtokában jelenítette meg Visky András egyfelvonásosát. A hangerő majdnem mindvégig rossz megválasztásával, sokszor alig érthetően lefojtott dikciójával viszont sajnálatosan megterhelte a nézők sokaságát. Alighanem abból a tévhitből kiindulva, hogy az intim (sőt végső soron, mint utaltunk rá, nem a primer valóság zónájában kiszakadó) közlés így meggyőzőbb lesz. Meggyőző az elbűvölés volt, amelybe a flúgosságból csak egy csipetnyi keveredett. Épp annyi, amely a szeretet szolidaritását ébreszthette a testében hordott fiúcskához gügyögés nélküli dédelgetéssel, párbeszéd-készen szóló kismama iránt. A szakralitás fényei is meg-megglóriázták a hús-vér Lányt, aki a visszatekintésekkor magát szemüveggel korosítva olvasta az 1989-es dokumentumokat. Amennyiben valamikor, valahol bemutató jönne létre az első nekifutásból, bizonyára további színeket nyernének a férj és az utód elvesztése okozta, most nagy önuralommal takart megrendülés fokozatai.
Nagy Mari rendező ? a tapasztaltabb színészkolléga ? a pontosan célzó fények, fényváltások dramaturgiáját, a cezúra élességű szakaszolás sok helyváltoztatást, fordulást kérő ritmusát vitte az este egy órájába. Díszletként ? egy másik fekete kárpit előtt ? a csak harapósan szűkre széthúzott fekete függöny, valamint egy párnázott ülőke szolgált. A szöveg dominált, de máris közegbe, élő minimálkulisszák közé helyezte magát.
Pornográfián a kortárs magyar irodalom két-három évtizede nem csak a szeméremsértő, nemtelen szexualitást, az áruvá tett, provokatív testiséget érti. Elég mindössze Esterházy Péter ? a ?Biblia-projekt? egy másik drámaíró résztvevője ? Kis Magyar Pornográfia című, 1984-es könyvére hivatkozni: kiugratott címbetűi önmagukban is a politikai erőteret vették célba, amelyből a szabadságfosztó, sokszor szemérmetlen, nemtelen és végzetes akaratok, utasítások, döntések, szabályokká szigorodó szokásrendek pornográf mivoltukban, a feltartóztathatóság belátható reménye nélkül láváznak az elszenvedő közösségre, melynek egyetlen ellenszegülése sokáig jószerivel csupán a nevetés kultúrája lehet. Ebben az értelmezési rendben kaphatta Visky András teremtménye a Pornó nevet. Ő a tisztesség, a remény, az ellenszegülés, a szabad akaratú szabadságakarás jegyében fordítja szembe névtelen egóját a neveket és álneveket aktáik, jelentéseik alá író besúgókkal, hatalmaskodókkal, feladatuk elől kitérőkkel ? a romániai létezés egyik legsötétebb időszakában, a ?borzalmas virtualitás? idején.
Visky megélt, őt közelről érintő matériát dolgozott fel, a tőle már megszokott, kivételes összetettségű ? és költőien légies ? nőábrázolással és az egyszemélyesség sokjelentésű társadalmi kigyűrűztetésével: azzal a mononarratívával, amely hatvan percben is egy háromfelvonásosra elegendő történetet és figurát képes mozgásba hozni. Bármennyire lirizált a Pornó, mérget vehetünk arra, hogy 1989. október 6., ez az eleve tragikusan sötétlő nap ? péntekre esett.
