Scherer Péterre emlékeznek a Centrál Színház ősbemutatójával

Az ötödik lépés főszereplői, James és Mike az Anonim Alkoholisták gyűlésén találkoztak. Beszélgetéseik során jóval több rajzolódik ki, mint egy látlelet a függőségről: két férfi, két generáció, két ember, akiknek a sorsa most összeért, s a legkönnyebb és legnehezebb témák közt lavírozva elmosódik a határ segítő és függő, apa és fiú között – írja a teátrum közleményében.

„Az ötödik lépés humora polgárpukkasztó, nagyon brit. Olykor egészen feketébe hajlik, és sokszor szándékosan lép át olyan határokat, amelyeket a hétköznapi életben nem biztos, hogy átlépnénk. Az első pár előadáson valószínűleg én is meg leszek szeppenve attól, hogy milyen mondatokat mondok majd ki a színpadon. […] Belekergetjük a nézőt egy szokatlan esztétikába, egy olyan világba, ahol néha már nem tudja, hogy szabad-e nevetnie. És szerintem éppen ebből a helyzetből tud megszületni valami váratlanul emberi” – meséli az előadásról Vecsei H. Miklós.

„Nagyon fontos anyag ez nekem. Imádom a humorát, meg azt, hogy szinte mindenről szól, ami érinti a mai társadalmat, az embereket! Annyi kibeszéletlen küzdelem, frusztráció, függés, függőség, vágy, hitvita van jelen az életünkben, hogy nem lehet róluk eleget kommunikálni” – mondta Marton Róbert.

A rendező, Puskás Dávid szerint az éles, de mélyen ható humor a legfontosabb vonása egy függőségekkel foglalkozó darabnak. „Az ellenállhatatlan humor és kémia a két főszereplő közt, kiket Marton Róbert és Vecsei H. Miklós alakítanak, azonnal behúzza az embert, s nem is engedi el, míg le nem gördül a függöny” – mondta.

Kiemelte, hogy a nemrég elhunyt Scherer Péterrel kezdték el próbálni eredetileg a darabot, így az előadás már túlmutat azon, hogy szórakoztasson és az addikcióról indítson diskurzust, „hanem egy gyertya is egyben, melyet Pepe emlékére és tiszteletére gyújtunk minden este, amint lemennek a fények”.

Fotók: Horváth Judit