Don Quijote történetével már sokszor találkozhattak a nézők: hol humoros, hol szomorúsággal vegyített feldolgozások formájában. Mit talált érdekesnek a karakterben?
Nem a karakter, sokkal inkább a történet érdekelt. A La Mancha lovagja című darab szokatlan megközelítéssel él: a főszereplő valójában nem Don Quijote, hanem Cervantes, az író. Egy valós idejű történetet láthat a néző, amelynek kezdetén Cervantes börtönbe kerül, ahol társai nekirontanak: a pánikszerű reakció után pedig eldöntik, hogy közösen előadják Don Quijote történetét. Végül mindenki közelebb kerül a másikhoz, talán meg is tisztulnak a bűnöktől. A ma már porosnak vélt hit és barátság témája jelenik meg.
Régóta dédelgetett terv volt színpadra vinni a művet, vagy hirtelen találkozott szembe a történettel?
Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója kért fel erre a feladatra: a szakmai életem úgy hozta, hogy az utóbbi időben főként zenés produkciókat rendezek, ezt a feladatot is örömmel vállaltam. A musicalt, mivel populáris, sikeres műfaj, amely nagy tömegeket vonz, sokan azonosítják a könnyedséggel, holott számos olyan darabot ismerünk ? például a Nyomorultakat ? amely súlyos témákat vet fel. Mivel a prózai színház egyre mozdul el a stúdióterek felé, nem feltétlenül fogadhat be annyi nézőt, míg a musical képes megtölteni nagy létszámú nézőtereket. Ettől függetlenül a témája nem minden esetben habkönnyű.
A La Mancha lovagja például érdekes dramaturgiával él, hiszen színházat hoz létre a színházban.
Rendezőként számomra nagyon élvezetes, hogy miközben van egy valós idő és tér, a börtönmiliő, azon belül eljátszódik egy vásári komédia, amely a nehéz sorsok ellenére a benne szereplőknek is játékos derűt hoz. A próbafolyamatot is ez jellemezte: nagyon élveztük a munkát, most pedig eljött a legizgalmasabb két hét, amikor végleg összeáll az előadás.
A börtönjeleneteket a megírtnál néhány századdal későbbre emeli át az előadásban, hiszen a mában játszódnak. Miért döntött úgy, hogy másik kort választ?
A szerzői szándék Cervantest tette főszereplővé, aki értelemszerűen a 17. századot idézi fel. Történelminek látszó, de nem történelmi darab: valójában kortalannak tekinthető, ezért helyeztem a mába a börtöntörténetet ? a néző így jobban tud azonosulni a felmerülő szituációval, amelyből kibomlik a színház a színházban megoldás.
