Christopher Wren, aki újjáépítette Londont

Christopher Wren 1632. október 20-án született a délnyugat-angliai East Knoyle falucskában. Már gyerekkorában érdekelte a matematika és a csillagászat, latint és rajzot is tanult, miközben szabadidejében különféle gépeket talált ki. Oxfordi tanulmányai után 1653-tól az egyetemen kezdett tanítani és kutatni, elsősorban kutyákon végzett élettani kísérleteket, 1657-ben meghívták a londoni Gresham College csillagászprofesszorának. A Stuart-restauráció után visszatért Oxfordba, majd 1660-ban ismét a Gresham College-ban vállalt feladatokat. Itt merült fel, hogy társaságot kellene létrehozni a kísérletező, fizikai-matematikai tudományok ápolására, s 1662-ben a király pártfogásával létrejött a Royal Society, amelynek Wren egyik alapítója és egy ideig elnöke is volt.

Építészettel harmincéves korában kezdett el foglalkozni, és mindössze két évvel később, 1664-ben már meg is bízták az oxfordi Sheldonian Színház, illetve a cambridge-i Pembroke College kápolnájának tervezésével.

Ezt követően Gilbert Sheldon canterburyi érsek kérte föl a rossz állapotú londoni Szent Pál székesegyház felújítására, ezért Wren 1665-ben Párizsba utazott, ahol a kontinentális építőművészet legújabb eredményeit tanulmányozta, elsősorban a francia és olasz barokkot.

Hazatérte után elkészítette a Szent Pál-templom első tervét, amelyet 1666. augusztus 7-én el is fogadtak. Az év szeptemberében azonban kitört a nagy londoni tűzvész, amely a régi katedrálissal együtt az egész belvárost elpusztította. Természetesen Wren is benyújtotta a város helyreállítását célzó nagyszabású, ugyanakkor átgondolt tervét II. Károly királynak, amelyben már párizsi és versailles-i utazásának eredményeit is felhasználta. A felmerülő költségek és a londoni ingatlantulajdonosok érdekellentétei miatt a tervekből kevés valósult meg, de az uralkodó őt nevezte ki a királyi építkezések főfelügyelőjévé – az általános újjáépítés London város hatáskörébe tartozott, a Szent Pál-katedrális ügye viszont a királyhoz. Több mint ötven templom épült ekkor, s bár Wren csak néhány részletes terveit készítette el, számos épületen egyértelműen látszik a keze nyoma.

London városképét ma is meghatározzák oszlopos, hasáb- vagy hengeres elemekből álló karcsú, csúcsban végződő templomtornyai.

A Szent Pál-katedrális új tervét 1670-ben elfogadták, de 1673-ban már nem tartották elég impozánsnak. Az átdolgozott modell az egyháznak nem tetszett, így Wren 1674-ben elkészített egy újabb, a gótikát és a klasszicizmust összemosó tervet, amelyet a király azonnal elfogadott, s 1675-ben megkezdődhetett az építkezés. A megvalósult épület az itáliai barokkot a protestantizmus fegyelmével és Versailles klasszicizmusával ötvözte, s minden részletében remekül kidolgozott alkotás lett. A katedrálisban az első istentiszteletet 1697-ben, 22 évvel az építkezés megindulása után tartották, a kupola azonban ekkor még hiányzott. A munka lassúsága miatt Wren fizetésének felét visszatartották, ezt csak tizennégy év múlva, a teljes átadás után kapta meg, amikor már 79 éves volt.

A kettős, alul oszlopos dobon nyugvó, jellegzetes Wren-féle toronnyal ékes kupolát világszerte másolták, hatása a párizsi Panthéonon, a washingtoni Capitoliumon és a szentpétervári Izsák-székesegyházon is kimutatható. Wren tervezte a Whitehall-palotát, a St. James-palotát, a Kensington-palotát és a nagy tűzvész emlékművét (The Monument) Londonban. Az ő munkája a cambridge-i Trinity College könyvtára, valamint Orániai Vilmos trónra lépése után ő építette át a király számára Wolsey bíboros palotáját, a Hampton Courtot. Utolsó nagy munkája a greenwich-i tengerészház volt (ma csillagvizsgáló), ennek építése 1696-ban kezdődött és csak Wren halála után fejeződött be.

Wren építészeti hírneve elhomályosította a tudomány egyéb területein elért, szintén kimagasló eredményeit.

Foglalkozott meteorológiával, a hosszúsági fokok meghatározásával, a testek ütközésével, mechanikával is, a gravitáció természetével kapcsolatos elméletét kutatásai során Newton is felhasználta. Jelentős optikai kutatásokat végzet, továbbá nevéhez fűződik az első, a méhek megfigyelésére alkalmas, ablakokkal ellátott kaptár megalkotása.

1673-ban lovaggá ütötték, s képviselővé is megválasztották, bár helyét soha nem foglalta el a parlamentben. 1723. február 25-én, 91 évesen halt meg Londonban, sírja az általa tervezett Szent Pál-székesegyházban található. Sokat idézett sírfelirata így szól: „Olvasó, ha emlékművét akarod látni, nézz körül”. 1981 és 1996 között arcképe díszítette az ötvenfontos brit bankjegyet, a Merkúr bolygón krátert neveztek el róla.

Nyitókép: Joseph Smith portréja Christopher Wrenről. Forrás: Wadham College, University of Oxford