Társadalmi problémákat feszeget a Velencei Biennále

A művészeket ünnepli az 57. Velencei Képzőművészeti Biennále, ahol a magyar pavilonban Várnai Gyula Peace on Earth, azaz Békét a világnak! című kiállítását Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitja meg május 12-én. A kiállítás több installáció mentén idézi meg a múlt futurológiai elképzeléseit és utópiáit. Felidézi a hatvanas évek jövővízióit, hogy szembesítsen azok megvalósulatlanságával, a jövő kiszámíthatatlanságával. Pozitív üzenetet sugall, hiszen azt állítja, hogy a mai pesszimista verziók helyett van esélyünk, hogy az elkövetkezendő évtizedek meglepetésszerű fordulatoknak köszönhetően másként alakuljanak, mint ahogy azt ma gondolhatjuk.

A társadalom problémáival, dilemmáival, a fejlődés és a hovatartozás gondolataival foglalkozik az idei Velencei Biennále. Különösen érdekes ebben a felhozatalban a görög pavilon, amely egy valós, 1968 októbere és 1969 decembere közti, Kelet-Európában zajlott biológiai kísérletet dolgoz fel. Csak tavaly nyáron fedezték fel az erről tanúskodó felvételeket, amelyeket az ismeretlen filmes megjegyzéseivel egészítenek ki. A kiállítással párhuzamosan Aiszkhülosz története elevenedik meg, amely szerint 50 nő menekült el Egyiptomból, hogy menedéket találjon Görögországban. Maga a kutatás egyébként rezisztens májsejtek megalkotására vonatkozott, és a hepatitis különböző formáinak megállítására fejlesztették volna ki. A történeteket suttogó hangok mesélik el a fekete labirintusban, amely a rövidített útvonalak által a kutatások illegális, kiskapukat kereső és találó mivoltára, a sokszor váratlanul alakuló kutatásokra utalnak.

Ahogy megszokhattuk, jelentős munkával képviseltetik magukat a kiállításon az oroszok: a Világ színháza című munka Abraham Ortelius 1570-ben, Antwerpenben kiadott térképére utal ? a történelmet írt munka először alapult a megfigyelésen. Szobrok, installációk, videók és hangeffektek vezetnek végig minket a kiállításon, ahol Grisha Bruskin Scene change című installációja több tíz fehér figurát ábrázol. A rejtélyes ?tájképben? mintha egy univerzális óraszerkezet rajzolódna ki, amelynek két periódusa, az antikvitás és a modernitás váltogatja egymást. Az erőhatások ellentmondó természete egy mechanikus hibridben, egy kétfejű madárban testesül meg. A Scene change olyan ?játék?, amely a szíriai Palmyrától New Yorkig számos helyszínt felölel, és az újraformálódó világ metaforáját adja ki, ahol erősödik az agresszió és a terrorizmus.

A koreai pavilon Megfelelő időben című munkája bonyolult képletben dolgozza fel az emberi sorsokat. Megrendítő, hogy a műalkotás nem általánosít, hiszen a teremben lévő órák mind nevet kaptak. Ami pedig meghatározza életünket, nagyon is kézzel fogható változók eredménye, mint például:

az éves fizetés,
az élelmiszerekre fordított éves költségek vagy
az egyetlen tál ételért ledolgozott órák száma.

A kísérletezés helyszíneként írja le az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálét Paolo Baratta, a Biennále elnöke. ?Ahogy az lenni szokott, a Biennále a művészek közötti, valamint a művészek és a közönség közötti nyílt párbeszéd helyszíne, és ez a szellemiség az elmúlt évek alatt csak tovább erősödött? ? mondta a május 10-én tartott sajtótájékoztatón.

Ebben a folyamatban jelent további előrelépést az idei Biennále, ez a munkamódszer adja ugyanis idén a program tematikáját, megünnepelve és köszönetet mondva a művészet, a művészek létezéséért, ?akik világa kiszélesíti a mi látókörünket is, megváltoztathatják hozzáállásunkat. Életünk különböző szakaszaiban a művészet megújulásra, tanulásra ösztönöz minket? ? mondta az elnök.

A világ legrangosabb képzőművészeti seregszemléje május 13-án nyílik meg a nagyközönség előtt. A november 26-áig látogatható, Viva Arte Viva című tárlat főkurátora Christine Macel művészettörténész, a párizsi Pompidou Központ vezető kurátora.

Összesen 86 ország képviselteti magát a Giardini történelmi pavilonjaiban, az Arsenale területén, tehát az egykori hajóépítő csarnokokban és a város egyéb helyszínein. A központi nemzetközi kiállítás kilenc egységből, úgynevezett transzpavilonból áll, ahol 51 országból 120 meghívott művész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők, idén pedig ? több évtized után először ? magyar művész munkái is helyet kaptak itt.

Az Örömök és Félelmek pavilonjában a Ludwig Múzeum koordinálásában tekinthetők meg Hajas Tibor (1946?1980) képzőművész munkái, aki nemcsak a hetvenes évek magyar avantgarde művészetének nemzetközileg elismert alkotója, de a performansz művészet nemzetközileg méltatott alakja is. A Ludwig Múzeum legutóbb 2005-ben Kényszerleszállás címmel mutatta be munkásságát. A várakozások szerint a velencei részvétellel a fiatalon elhunyt művész munkássága a nemzetközi érdeklődés központjába kerül. A kiállított művek nagy része a Ludwig Múzeum tulajdonában van, de adott kölcsön munkákat a Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum is. A központi kiállítás másik magyar résztvevője a Lengyelországban élő Csörgő Attila, aki az Idő és Végtelen szekcióban állít ki.

A kilenc központi szekció közül ebben a teremben a múlandóságra, a folyamatosan változó időre hívják fel a figyelmet, amely az 1970-es évek óta lelhető fel a művészek munkáiban. Ez az az időszak, amikor a konceptuális performansz összekeveredik a hosszú idő és a jóvátehetetlen veszteség feletti érzéssel. A ?90-es évek elején Borges labirintusa és a jövőképek mellett az idő fogalma új, metafizikai színezetet kap, és ez az a kor is, amikor a művész a hipnózisnak köszönhetően újjászületik ? olvasható a tájékoztatóban.

A központi kiállítás kilenc pavilonja:

Művészek és Könyvek Pavilonja, Örömök és Félelmek Pavilonja, Közös Tér Pavilonja, Föld Pavilonja, Hagyományok Pavilonja, Sámánok Pavilonja, Érzékek Pavilonja, Színek Pavilonja, Idő és Végtelen Pavilonja

Magyarok a Biennálén

Aki pedig a város különböző pontjain található kiállítások egyikéből is választana, ne hagyja ki a Personal Structures ? open borders című tárlatot, amelyet összesen három helyszínen ? Palazzo Bembo, Palazzo Mora és Giardini Marinaressa ? rendeznek meg. A kiállítás nemzetközileg kevésbé ismert művészek műveit mutatja be, azonban közös bennük, hogy mind kortárs művek. Az eltérő kulturális közegből érkező alkotók nagyon különböző munkákat vonultatnak fel: egyes termekben egy-egy alkotó, máshol több művész munkái láthatók az egész világból. A 200 résztvevő művész 40 országból érkezik, és a legkülönbözőbb formában mutatkoznak be, látunk ugyanis videókat, szobrokat, fotókat, festményeket, rajzokat és installációkat is. A kiállítás az Idő ? Hely ? Létezés hármasát öleli fel. Ezzel a kiállítás az európai és a nem-európai dialógusok közötti párbeszédre, pontosabban a köztük lévő különbségre helyezi a hangsúlyt. A kiállításon magyar neveket is találunk: többek között Kőnig Frigyes grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszékének vezetője, valamint Orosz István grafikusművész, animációs filmrendező, író is kiállít.